MÁRVÁNYLÉPCSŐN
SZÓ_KÖZ: SZABADULÓSZOBA
Már készül az ágy, ahonnét felröppen.
Már nyílik az út, és tárul az útközben.
Már eljátsszák veled anélkül, hogy hagynád.
Már építik a színpadot, hogy majd lebonthassák.
Már kigöngyölték azt a csontfehér vásznat.
Már elküldték, hozzák: a szállítás pár nap.
Már nem érdekel az sem, mit lehetne tenni.
Már nem rejted el, amire nem kíváncsi senki.
Már beletört, amit hosszan erőltettél.
Már átnézték, amit még kezedbe se vettél.
Már régóta tudják, amit te nem tudsz meg soha.
Már üresen tátong a csempés előszoba.
Már benyitnál bátran – ha lenne hova.
Már lemondták, törölték, visszaadták.
Már nem mossák ki: munkanadrág.
Már rég elfeledted, akitől féltél.
Már késő a számadás: végére nem érnél.
Már fel sem riadsz, ha megzörren a zár.
Már kikészítették, ami végleg visszajár.
Már mások ülnek a körhintán, a hullámvasúton.
Már indulhatsz vissza, ha átmész az úton.
Már legyintenek, ha feltűnsz közöttük.
Már nem veszik észre, ha korábban elmész.
Már elgazosodtál, s közelít a kertész.
Már nem mond semmit, ha munka közben felnéz.
Már vasalják az inget – fel sose vetted.
Már sorolod, de hiába: mert hiába tetted.
Már nincsenek szavak, csak pergő gyöngyszemek.
Már nincsenek művek, csak szétfoszló ötletek.
Már nem találod sehol a régi könyveket.
Már válogatják, amit majd úgyis összeöntenek.
Már összeírták mind az elkésett kérdéseket.
Már tudják, hogy kérdezni a végén lehet.
Már lezárult a farsang, a hűhó, a hajcihő.
Már megvették a könyvet, de sajnos nem jut rá idő.
Már fáradt a futó a szigeten, de bevégzi utolsó körét.
Már ellobbant a láng, de még nincsen sötét.
Már gyűlnek az árnyak a lomb közt, száz alakban.
Már világít a Szíriusz, de még láthatatlan.
Már téged is utolért, s azt súgja: mehetsz.
Már készülsz rá, hogy majd visszaintegetsz.
Már elönti a szádat a furcsa, fémes íz.
Már lerúgtad a cipőd, de még hideg a víz.
Már tudjuk, helyrehozhatatlan, csak nem hisszük el.
Már megtörtént, pedig nem követtük el.
kép | vecteezy.com
