ALIGÁTOR ALCATRAZ
SZÓ_KÖZ: SZABADULÓSZOBA
Nem értem, miért verik a rácsot, miért akarnak kitörni, hát nem látják, hogy mindez az ő érdekeiket szolgálja, hogy nekünk a biztonság az első, az ő biztonságuk, de legfőképp a miénk, hogy biztonságban legyünk tőlük, mert veszélyesek ám, meglepően szívósak és makacsok is. Mind ugyanolyanok, mind ugyanazt hajtogatják, hogy szabadság, meg kegyelem, pedig nem mi kényszerítettük őket ide, maguktól jöttek, úgymond menekültek, bevándoroltak, mert a földjük veszélyes, legalábbis ezt mondják, hát mi tehetünk erről? Nem, ugye? Akkor miért mi küzdjünk meg a következményekkel? Itt is veszélyes, most már ők is tudják, elég körülnézni, és visszasírják a helyet, ahonnan eljöttek, mert a ketrecek az aligátoroktól hemzsegő mocsár felett állnak. Innen nincs hova menni. Maradjanak a többiek szépen otthon, oldják meg, vagy öljék meg egymást, bánom is én, semmi közöm hozzájuk. De nem, ezek ide jöttek, a szabadság és a lehetőségek hazájába, hát tessék, itt vannak, éljenek a lehetőségekkel. Erre követelőznek, visítoznak, ha összefogdossuk őket, sőt, néhányan egyenesen ellenállnak, a jogaikra hivatkoznak. Sokan is vannak, egyre többen, csak zúdulnak, nem is tudom, mit képzeltek, majd tűzijátékot rendezünk a tiszteletükre és eltartjuk őket? „… akik bent vannak, bármit megadnának, hogy kijussanak, akik pedig kint, hogy bejussanak.”
nem embernek való
Kész őrület, tényleg meg kell bolondulni. Meg kellene szabadulni tőlük, ha mindtől nem is lehet, legalább ezektől, akik itt vannak a rácsok mögött, hogy ne ricsajozzanak, csendesedjenek el szépen, legyen végre rend és béke, de leginkább csönd. Értsék már meg, hogy nem bírom tovább, nem embernek való ez a meló, egyszerűen nem lehet megfizetni a kínt, amit nap mint nap ki kell állnom, de hamarosan véget vetek az egésznek, és rájuk nyitom az ajtót, úgyis ezt akarták, hogy kiszabaduljanak, hát tessék, le is út, fel is út, és akkor az alligátorok komótosan bemásznak a ketrecekbe, és elvégzik a dolgukat. Megszabadulnak ők is, én is, igen, azt hiszem, ez lesz a megoldás, sőt, ha jobban meggondolom, talán ez az elvárás, csak nem akarták így, egyszerűen megmondani, megvárták, hogy rájöjjek magamtól. Mi másért tették volna a gyűjtőtábort ide, a hüllőktől hemzsegő mocsár közepére. Azért szerencse, hogy van eszem, anyám is mindig azt mondta, használjam a józan eszemet, és most éppen azt teszem, józan vagyok, talán sosem voltam józanabb. De mielőtt kinyitom az ajtókat és kiszabadítom a foglyokat, magamhoz veszek egy kis szíverősítőt.
kép | vecteezy.com
