TEGNAPUTÁN 12.

TEGNAPUTÁN

Új sorozatunkban folytatásos történetet indítunk, amelyben a részeket más-más szerző írja.

ELŐZŐ RÉSZ

SUTTOGÓK

Merel nem túlzott, amikor azt mondta, a Kilőtt drónban tartózkodók gyurmázni akarnak a világgal. A négyfős, jómódú társaság, ami korábban Sugárka emlegetésével hívta fel magára a figyelmet, az asztalhoz lapulva nézte végig, ahogy a lángoló fiú elveszi a halásztól a sasnak álcázott drónt, és kiviharzik az ajtón. Őket észre sem vette a Megváltó. Részeges hangoskodásukkal pár percre kitűntek ugyan a tömegből, de az avatatlan szemlélő nem mondta volna meg, hogy a csehó fura szerzetei közül épp ők ismerik leginkább a két birodalomban zajló hatalmi játszmákat. Velük legfeljebb a zsebtolvajok és pletykára éhezők törődtek, na meg a mély hangú kislány, aki tudta, hogy akinek unikorniszselé van a hajában, nagy titkokat rejteget. Gyanúja nem volt alaptalan. A férfiak a Szomszéd Birodalomból érkezett varangyosturkáló-suttogók voltak, és nem állt szándékukban beérni a földmélyi alagutak feletti uralommal. Beépített emberek jelentettek nekik a trónörökös, a halottnak hitt Sugárka és a Néma Kereskedők terveiről is. A hírszerzők nem tudtak egymásról. Mind azt hitték, hogy a négy férfi a nagy egészről mit sem sejtve, egyetlen politikai szál megfigyeléséből próbálja kiokoskodni, hová helyezkedjen.

majd úgy csinál, mintha

A Suttogókat valójában semmi nem érdekelte jobban a nagy egésznél. Azért lődörögtek kocsmákban és folyóparti piacokon, mert az az örök szabály, hogy ha hatalomátvételről van szó, nem szabad alábecsülni a nép szerepét. Az emberek nyughatatlanok voltak. Ebben a helyzetben súlyos taktikai hiba puszta szóbeszédként kezelni a Megváltót. Mégis úgy tűnt, a régens az egyetlen politikai szereplő, aki valódi figyelmet szentel neki. Mióta a lángoló fiúról készült videók ellepték az internetet, kommunikációs csapata minden felületen az általános jólétet hirdette, azt sugallva, nincs is mitől megváltani az embereket. Egy közvélemény-kutatás persze rögtön kimutatta volna, hogy a társadalom nagy része szívesen belökné a régenst a birodalomról lefestett kép és a valós tapasztalatok közti szakadékba. A subredditekben terjedő, „a megváltó a régens titkos fegyvere” jellegű konteók szerint az uralkodó egy darabig majd úgy csinál, mintha a Megváltó komolytalan alternatívát kínálna vele szemben, aztán amikor az aranyszemű kellő támogatottságra tesz szert, kiderül, hogy mindvégig a régens utasításait követte. Mindenki, aki az ellenállást választotta, bálvány és képviselet nélkül marad. A Suttogók ebben már csak azért sem hittek, mert az épphogy megszületett Megváltó homályos céljaival ellentétben számos birodalomlakónak konkrét és azonnali tervei voltak a fennálló rendszer felborítására, amikre a régens biztosan nem készült fel. A felhozatalt viszont nem látta rózsásnak a négy férfi. Jelen állás szerint a hatalom csak egyik alkalmatlan alaktól a másikhoz kerülhet, bármelyik összeesküvés valósuljon meg. Nekik támogatniuk kell az összeset, hogy végül csak ők maradjanak talpon. És nem árt sietniük, mielőtt a trónörökös valami ostobaságot csinál.

Amíg a Sánta Csapos nekilátott a csehó átalakításának, a Suttogók észrevétlenül kiosontak, és eltűntek az éjszakában. A kislány odabiccentett medveszerű társának, jelezve, hogy rábízza Merelt, aztán utánuk sietett. Szőke copfjai a vállát csapkodták, ahogy fedezékről fedezékre lopakodott. Nem tudta, kik ezek a férfiak, de abban szinte biztos volt, hogy útba ejtik a Nemzeti Urándúsító Állomást. A kislány sem fogja megúszni, hogy beszéljen a Főtábornokkal, pedig a mozgalom világos alapelve, hogy elhatárolódik a katonaságtól.

csontropogás és fuldoklás

Mióta fia élő fáklyává változott, Elsabi gyanúsan keveset pislogott. Már egy órája ültek az unikornisfogaton, és ő még mindig dermedten bámult maga elé. Ajkai szétnyíltak, falfehér arcán verejték gyöngyözött. Nem tudta, hihet-e Merelnek, aki türelmetlen magabiztossággal állította, hogy apja életben van. Elsabi sóvárogva pillantott a sasdrónra, azt remélve, hogy mindenféle segédeszköz nélkül eléjük tárja a felvételeket, és kiderül, mi történt, miután az óriáspolip a mélybe rántotta férjét. Legjobb tudomása szerint csontropogás és fuldoklás, de ebben egyre kevésbé volt biztos. De ha elő is kerítik Merel apját – ami nem történhet meg –, mégis, milyen információkkal rendelkezhet, ami segít fiuknak? Nem úgy tűnt, mintha Merelt az apai szeretet iránti vágy hajtaná. Ijesztően gyakorlatiasan tűzte ki az újabb feladatot. Talán jobb, ha abból indul ki, hogy fia tudja, mit csinál.

Elsabi előtt felrémlett Mitike gyűlölködő tekintete. Még a sokk ködén keresztül is érzékelte, hogy Merel legalább annyi ellenségre számíthat, mint támogatóra. Hirtelen mindenkinek a sasdrón kell, mindenki a Megváltó szikrát szóró aranyszemét szeretné lencsevégre kapni, és mindenki azt méricskéli, mennyire sérülékeny az egyébként átlagos kinézetű fiú. Merel kárpótlásképp igazán kitisztíthatta volna a halásznak azt a tavat – gondolta Elsabi. Egy nagyvonalú Megváltó valószínűleg népszerűbb lenne, ami nagyobb biztonságot is jelent. Ha vége a kamaszkornak, talán megkérdezi fiát, lehet-e a PR-menedzsere.

kép | Bornemisza Eszter művei, Csillag Pál fotói