VINKLIKENŐ GÉPZSÍR
2004 február
Hogy minek kellene és hogyan lehetne
ellenállni ha a kor pora (korporáció) hét
rét hajlik az egeken kifordít kifoszt
kicsinál kifelé lövell rózsaszínű lukacsain
szagos fényt szemcsiklandó csillogást
(semmi új ez a régi jól bevált légkondici
onált lidércnyomás) mintha végórájában
ketyegne az egész de te a rész vagy ha
része is egészen mégis egész te ellene
mondasz (semmi új) mint személy
a gonosznak a vele járó magyarázatoknak
kérdezel legalább mint a Láng Gépgyárban
(tanonc voltál ott ’53 nyarán) ha vinklikenő
gépzsírért küldött a raktárba brigádvezetőd
mi az és mire jó röhögés volt a válasz
másra ma se számíts. Nem számítok.
kép | vecteezy.com
versmondó | Horgas Judit
