ESTE, HAZAFELE

2001 június

ESTE, HAZAFELE

Ősz csörög a hideg
villamossíneken.

Rubinpirosba vált a lámpa, egy nagykabát
épphogy eléri a védő
járdaszegélyt,
egy irányban minden megmered: ritmust
vált az utcaforgalom, egy veréb
— mázsányi kerékveszélyhez szokott —
riadtan nézeget.

Miért? Hová? Kihez?
Megáll bennem a vers.

A falak

összehúzzák plakát-ruhájukat,
alattuk falfirka-dac feszül,
a lázadás amorf lobogója

A tetők fölött valahol

valaki

alkalomadtán
beleszól a kialakuló
történetekbe.

kép | pxhere.com
Előző cikk
(LÁTSZAT VOLT CSAK)
Következő cikk
„MONDJUK HÁT: MELYITEK SZERET LEGINKÁBB...”: LEAR KIRÁLY, SZENT ÁGOSTON, WITTGENSTEIN ÉS A SEMMI