Virágszőnyeget a sivatagba!
Kérem, az esőt senki se szapulja!
De jó volna, hogyha a Szaharában
többnapos esők zuhognának újra,
a sivatagban folyók ömlenének –
zebráknak való lenne megint ott az élet.
Nem lenne hiány akkor pálmafában,
a gyümölcsök körül lepkék, legyek.
Az élet víztől lesz tökéletes,
hiánya szerencsétlenség. Hiba.
Húzzunk nedves zoknit a fák lábaira,
a sivatagot itassuk le nagy tavakkal!
Ez halat hoz, s madarakat marasztal.
Többet útra se kelnek már tavasszal,
a zöld öröme visszatartja őket.
Hol kő volt csak, már ott a virágszőnyeg.