VILÁGGÁ VAGYOK
2008/1
De régen volt, hogy batyumat a hátamra dobva világgá mentem! Persze a batyut nem úgy kell érteni, mint a régi történetekben, hanem inkább úgy, hogy egy bőröndöt tele raktam mindenféle jóval: fogkefével, könyvvel, tábla csokival, egy zseblámpával és egy váltás tiszta ruhával és mindenféle mással. Aztán evvel a bőrönddel nekieredtem a nagyvilágnak, és meg sem álltam egészen a Föld átellenes feléig. S nemcsak hogy akkor világgá mentem, hanem még ma is világgá vagyok.
Ha kezedbe veszed a földgömböt, könnyen rám találhatsz. Ott vagyok lent, az égtájak szerint Délen (tanultad már az égtájakat?) az ötödik földrészen, Ausztráliában. Ott, ott … egy kicsit lejjebb. Ha jól megnézed ezt az országot és megsimítod a térképen a többi országokat, semmi különbséget nem találsz köztük, ugyanolyan sima az egyik, mint a másik. Mégis, majd’ mindegyik országban más és más nyelven beszélnek az emberek, ezért jó ötlet, hogy ha meg akarod ismerni a nagyvilágot, akkor tégy a bőröndödbe a könyvek közé egy szótárt is. Még jobb ötlet, ha még otthon megtanulsz egy vagy két idegen nyelvet.
Nahát, arról szeretnék írni most neked, hogy mik vannak a Föld másik felén, amik az ezen a felén lévő Magyarországon nincsenek.
Ilyen például a tenger.
Ausztrália egy nagy-nagy sziget a tenger közepén. Ha kinézel Ausztráliából, minden irányban vizet látsz. Olyan sok van belőle és olyan nagyok, hogy kitaláltak egy másik nevet az ilyen hatalmas vizekre, úgy hívják őket, hogy óceánok! Szóval, ha különböző óceánokat akarsz látni, akkor Ausztráliából kitekintve megláthatod egyik oldalon a Csendes-óceánt, másik oldalon az Indiai-óceánt, aztán a Déli-tengert meg a Korall-tengert. Nem csekélység!
A tenger vagy az óceán nagyon szép, különösen amikor felkél a nap és amikor lenyugszik.Ilyenkor ez a hatalmas víztükör elkapja a napkorongot és megfürdeti. Úgy, ahogy mondom. Arany és piros sugarak nyújtóznak a vízben, úgy tűnik mintha a víz meggyulladna – de hát tudod, hogy ez lehetetlenség: a víz nemhogy nem kaphat lángra, hanem még a tüzet is kioltja. Kérdezd csak meg a tűzoltókat, hogy így van-e.
Na most, ha azt hiszed, hogy a tenger csupa jóból és szépből áll – talán tévedsz. Sok jámbor állat él a tengerben, de sok veszélyes is. A tenger maga is lehet fenyegető, amikor haragos-viharos és olyan nagy hullámokat dob fel, mint egy ház két emelete! Ilyenkor legjobb otthon maradni és inkább olvasni a tengerről, mint a közelébe menni. Aztán meg a tengervíz sós. Nagyon sós. Sósabb, mint egy bableves, amibe nagyi – mert kicsit reszket a keze – véletlenül beleszórja a sótartó egész tartalmát! Úgyhogy ha a tengerben fürdesz, ne légy meglepve amikor szájadba fröccsen a tenger és olyan nagyon sós lesz a nyelved-ínyed-szájpadlásod, hogy – jujj!
Ismered azt a nótát, amely így kezdődik:
„Erdő mellett nem jó lakni
mert sok fát kell hasogatni...” ?
Nahát, az ilyenfajta nóta Ausztráliában így hangzik:
„Tenger mellett nem jó lakni
mert sok sót kell nyalogatni...”
De azért ne menjen el a kedved a tengertől, legközelebb arról is írok, hogy milyen igazán jó tulajdonságai vannak, mint például a rántott hal, halászlé, halkocsonya, tonhal – mind-mind belőle jön! Addig is gondolkozz azon, hogy miről akarsz tudni és írd meg. Most pedig egy palackba dugom ezt a levelet, és a tengerbe hajítom a palackot, a hullámok eljuttatják Hozzád. Hogy hogyan? Neked lesz címezve.
Szia!