A szerk.

KÉKFOGÚ HARALD ÉS A TÖBBIEK

KÉKFOGÚ HARALD ÉS A TÖBBIEK

Ugye, hallottál már a vikingekről? Réges-régen, a 8. század végén ismerte meg őket egész Európa. Addig Skandináviában éltek, a mai Svédország, Norvégia és Dánia területén. Rettenthetetlen harcosok és kiváló hajósok voltak, az európaiaknál nagyobb termetűek és többnyire vörös hajúak. Gyakran mosakodtak, ami akkoriban nem volt divat, hosszú szakállukat is gondosan fésülték, befonták. Európában annak idején a felnőttek közül is csak nagyon kevesen tudtak írni és olvasni, de a vikingek körében szinte általános volt az írástudás.

A viking szó nem népet, inkább foglalkozást jelöl: keskeny öbölben rejtőző kalózt jelent. Nem volt ez mindig így: a skandinávok sok ezer évig viszonylag békésen éldegéltek. A férfiaknak több feleségük lehetett, és egy apa akkor volt a legbüszkébb, ha sok fia született. Így aztán egyre többen és többen lettek. Mivel hagyományaik szerint az elsőszülött örökölte a családi vagyont, a fiatalabb fiúknak, akár a népmesékben, máshol kellett szerencsét próbálni, ha hírnevet és vagyont akartak szerezni. A 8. század végén ezek a második, harmadik, negyedik és sokadik fiúk egyre messzebb és messzebb merészkedtek otthonuktól. Mind erősebb és gyorsabb hajókat építettek, amelyeket evezővel hajtottak, de vitorlákkal is felszereltek. A vikingek minden népnél jobban értettek a navigációhoz, a hajó kormányzásához. Bejárták a fél világot: eljutottak Írországba, Franciaországba, Angliába, Amerikába. A part menti falvakat feldúlták és kifosztották, számos területet elfoglaltak, és csak akkor kegyelmeztek, ha a megtámadott ország uralkodója tekintélyes összegű hadisarccal megvásárolta a békét. A tengeri kereskedelmet is ellenőrzésük alatt tarthatták, hiszen a vízen senki nem vehette fel velük a versenyt.

A viking harcosok katonai testvériségekbe tömörültek, amelyeket szigorú törvények szabályoztak. A zsákmányt egyenlően osztották el, nőket és gyerekeket nem ejthettek foglyul. A harcosok hőstetteit és a viking nemzetségek történetét szájhagyomány útján terjedő énekekben, a sagákban (ejtsd: szagákban) örökítették meg, amelyeket később óizlandi nyelven jegyeztek le. Idővel a vikingek is letelepedtek az elfoglalt területeken, városokat építettek, és lassan az európaiak közé olvadtak. Elsőként a Dániát és Norvégiát egyesítő Kékfogú Harald király vette fel a kereszténységet, de a vikingek közül sokan még több száz évig ragaszkodtak őseik hitéhez. Különös nevét a király valószínűleg azért kapta, mert ónorvég nyelven a kékre és a sötétre ugyanazt a szót használták, és Haraldnak lehetett egy feltűnően rossz foga. Angolra fordított neve (Harald Bluetooth, ejtsd: blútúsz) után hívják bluetooth-nak az eszközt, ami mobiltelefonokban, számítógépekben lehetővé teszi a vezeték nélküli kapcsolatot.

Ma már kevesen tudják, hogy a rettegett, véres kezű vikingektől milyen fontos örökséget kapott Európa. Az Izlandon élő vikingek a 9. században szabad államot alapítottak, amelynek nem volt királya, a törvényeket az évente tartott országgyűlés hozta, és társadalmuk az egyenlőségen alapult. A 10. század végén megegyeztek: együttesen áttérnek a keresztény hitre, hogy elkerüljék a megosztottságot, és ezzel egyedülálló példát mutattak a vallásháborúk sújtotta világnak. A vikingek az elfoglalt területeken, például Angliában is hasonló jogrendet vezettek be, még mai törvényeinkben is az ő rendelkezéseikre bukkanhatunk.

A skandináv államokban most is találkozhatsz vikingekkel, de ők persze nem rettenetes harcosok, csupán a turisták kedvéért, vagy ünnepek alkalmából öltenek jelmezt. A hajózás azonban változatlanul nagyon fontos ezekben az országokban. Ha a térképre pillantasz, megérted miért: körös-körül tenger van. Ma már könnyedén röpködünk egyik földrészről a másikra, de ez bizony drága mulatság, és nagy terheket nem is szoktak repülővel szállítani: arra ott vannak a hatalmas hajók, amelyek lassabban közlekednek, de jóval többet elbírnak, mint a repülők.

wikimedia.org

Dániában különösen fontos közlekedési eszköz a hajó, mert a Jütland-félsziget mellett több mint négyszáz kisebb-nagyobb szigetet foglal magába. Bár csak hetvenhaton élnek emberek, a közlekedés olykor mégis nehézkes lehet. Gondold el, ha az ember meglátogatja a szomszéd várost, kompra kell szállnia! A kompjáratok rendszeresen ingáznak a szigetek között, de a dánok nemrégiben kitalálták, mit kell tenniük, hogy kedvükre utazhassanak. Hatalmas, több kilométer hosszú hidakat építettek, amelyeken autók és vonatok is közlekedhetnek. Az egyik Dánia fővárosát, Koppenhágát Svédországgal köti össze, a másik, 18 kilométer hosszú híd, a két legnagyobb sziget között épült. Nézd csak, milyen gyönyörű: karcsú és mégis erős, akár az egykori vikingek gyorsröptű hajói. Ez a híd, mint minden híd, az emberek, a népek közötti kapcsolat jelképe.

A híres dán költő és író, Hans Christian Andersen a 19. században élt. Ha a nevét még nem is hallottad, a történeteivel biztosan találkoztál. Írt a kis gyufaáruslányról, a rendíthetetlen ólomkatonáról, a rút kiskacsáról, a kis hableányról, és számtalan régi dán, német és görög legendát mesélt el. A nagy tengeri kígyó című művében a tenger élőlényei szörnyen kíváncsiak, ki lehet új lakótársuk, a hatalmas, vékony és hallgatag kígyó, akit hiába szólongatnak, bökdösnek, harapnak – nem válaszol. Végül egy öreg rozmár árulja el a titkot. A kígyó az ember műve: az Európát és Amerikát összekötő távíró kábel. Az író pedig hozzáteszi: „Az emberi okosság szülötte, az emberi ész vitte le a tenger mélyére, a keleti parttól a nyugati partig; olyan sebesen szállnak rajta a hírek, üzenetek, mint amilyen sebesen a nap fénye ér le a földünkre. Nőttön-nő az ereje, s a hossza átöleli az egész földkerekséget, háborgó tengerek meg üvegsima vizek alatt, ahova úgy néz a hajósnép, mintha a tiszta égbe nézne, s a mélyben színesen villódzó haltestek tűzijátékában gyönyörködik.”

Andersen idejében még gondolni sem lehetett arra, hogy nagy távolságokban élő emberek kábelek nélkül is beszélhetnek egymással, hogy pár billentyű lenyomásával üzeneteket küldhetnek, vagy színes képernyőn figyelhetik, mi zajlik sok ezer kilométerre. Az emberi ész hihetetlen csodákat képes létrehozni, hogy kapcsolatot teremthessen: erre jó a hajó, a távíró kábel, a híd vagy éppen az internet. De ne feledjük, az igazi kapcsolat mindig kétoldalú: az üzenetet nemcsak küldeni, fogadni is kell.

A vikingek több istenben hittek. Különösen tisztelték Freját, a szerelem és szépség istennőjét és testvérét, Frejt, a béke és gazdagság istenét. Ha tiéd lehetne Freja és Frej minden varázshatalma, te mik vagy kik közé építenél hidat? Kőből, vasból vernéd vagy valami csudásabb anyagból: szivárványból, szavakból, egy dallamból?

kép | shutterstock.com

Kapcsolódó segédanyagok: