VII. KRUCZIFYX, A HÉTFEJŰ
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer régecskén, úgy hétszázhetvenhét évvel ezelőtt, hetedhét határon túl, hetvenhét lépéssel még a világ végén is túl, egy hétfejű sárkány, VII. Kruczifyx. Ő volt a családban a hetedik ezen a néven. Apja, Kruczilaw hetvenhét fejű volt, és ha elordította magát, még a bolha is kiugrott ijedtében a kutya bundájából. Anyja ugyan csak hétfejű volt, de apja szerint mintha hetvenhét nyelve volna.
Kruczifyx egy cseppkőbarlangban élt, ami szakasztott mása volt az aggteleki Baradla-barlangnak, csupa cseppkő, fölfelé meredő és lefelé csüngő cseppkövek. Hajnalban, amikor a kelő nap sugarai benyilaztak a barlang sejtelmes sötétjébe, a cseppkövek ragyogni kezdtek, mintha megelevenednének, és a látványtól Kruczifyxnek mind a hét szája tátva maradt, elárulván, hogy több mint hét éve nem mosott fogat. Legalább hetvenhét lyukas fog sorakozott hét szájában. Hétalvó volt Kruczifyx, ha egyszer álomra hajtotta a fejét, egyfolytában hét esztendeig húzta a lóbőrt. Hétpróbás gazember volt ez a hétfejű, királykisasszonyok, szerencsét próbáló vitézek tudnának mesélni róla. Ha felhúzta hétmérföldes csizmáját, hogy zsákmányszerzésre induljon, a királyok ijedtükben összetrombitálták a hadseregüket, legtöbbször hiába, mert Kruczifyx a szigorú őrizet mellett is elrabolta a legkisebb és legszebb királylányt, hogy feleségül vegye. Most is legalább hetvenhét felesége van, őket még nem sikerült kiszabadítani a bátor és hős próbálkozóknak, akiknek napszítta koponyája a barlang körüli kerítést díszíti.
(A folytatás az őszi számban olvasható)