NEKEM IS JÓ, NEKED IS JÓ

Charles Darwin angol természettudós nevéhez kötődik az élővilág évmilliós fejlődésének, az evolúciónak az elmélete. Többnyire olyan ezerszer hallott kifejezések kapcsán emlegetik, mint a „létért folyó küzdelem”, a „természetes kiválogatódás” vagy „az erősebb kiszorítja a gyengébbet” – ezek mind harcról, küzdelemről, legyőzésről szólnak. Csakhogy a természetre ugyanúgy jellemző az együttműködés, a kölcsönös hasznosság, mint a versengés. Az evolúció eredménye, hogy két élőlény – például két faj – fokozatosan nélkülözhetetlenné válik egymás számára, hiszen az egyik már nem életképes vagy nem tud szaporodni a másik nélkül, és fordítva. Ezt nevezik a biológiában együttélésnek, szaknyelven szimbiózisnak (görögül szin = ’együtt’, bio = élet).

Az együttélésre a biológia tankönyvek kedvenc példái a zuzmók. A kövek felszínén, fakérgen sokfelé látható színes foltok, bevonatok többnyire zuzmók. Lehetnek egészen laposak, mintha oda festették volna, de vannak pici bokor formájú zuzmók is. Csak mikroszkópban látható, hogy valójában kétfajta élőlény alkotja a zuzmó testét: egy hajszálvékony fonalakból álló gomba és egy hasonlóképpen fonalas moszat (vagyis alga). A zuzmót alkotó gomba nem olyan, mint a csiperke vagy a vargánya, ugyanis kalapja nincs. Egyébként a közismert kalapos gombák teste is ilyen hajszálvékony fonalakból épül fel benn a földben, de mi csak a kalapját látjuk, amikor kinő.

kiveszik részüket

A zuzmót alkotó moszatfonalak azért zöldek, mert van bennük klorofill, amely képes a fotoszintézisre, vagyis arra, hogy a levegő anyagaiból és vízből – a napenergia segítségével – cukrot készítsen. Annyi cukrot gyárt a moszat, hogy abból a vele együtt élő gombának is jut. Erre azért van szükség, mert a gombák nem tudnak fotoszintetizálni. A gombafonalak azonban kiveszik részüket a munkából: felszívják környezetükből a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat, amelyekből a velük együtt élő moszat is kap, lehetővé téve ezzel a fotoszintézist. A szimbiózis lényege tehát, hogy nekem is jó, neked is jó. Önmagában egyik sem életképes, együtt azonban a legsivárabb sziklán is megélnek.

Az élővilágban rengeteg együttélési formával találkozunk. Együttélés az is, ahogyan a méhek és a virágos növények összetartoznak. Ha nem volnának méhek, nem lenne beporzás, nem lenne a növényeknek magja, termése, így kihalnának. De a méhek is kipusztulnának, ha nem volna nektár, amit a virágokból szívogathatnak.

A legérdekesebb együttélés, ahogyan mi, emberek – az állatokhoz és növényekhez hasonlóan – együtt élünk a baktériumokkal. Aki valamilyen betegség miatt antibiotikumot szedett, talán emlékszik rá, hogy utána joghurtot kellett ennie, hogy helyreálljon a „bélflórája” (a belében élő baktériumok serege). Ezerféle baktérium él a bélcsatornánkban, és ritkán okoznak betegséget! Százból ötven esetben semleges a kapcsolat, vagyis nem ártunk és nem is használunk egymásnak; öt esetben valami betegség származik belőle; és a maradék 45 esetben mindkét félnek hasznos a kapcsolat. A baktérium számára előny, hogy védett helyen van, és szinte fürdik a tápanyagokban. Nekünk azért előnyös, mert segítik az emésztést és nélkülözhetetlen vitaminokat termelnek. Ha a bélcsatornánkban nem élnének baktériumok, nagyon legyengülne a szervezetünk.

különös belső együttélés

De van még ennél is különösebb! Az ember teste pici sejtekből épül fel. Másfajta sejtek alkotják az izmokat, a csontokat, az agyat. Minden sejt energiát igényel a működéséhez, amelyet a benne lévő – még kisebb, gömbalakú – sejt-részecskék (a mitokondriumok) biztosítanak. Minden sejtünkben sok száz ilyen picike energiatermelő gömböcske van. Ezekről ma már tudjuk, hogy milliárd évvel ezelőtt önálló baktériumok voltak, de valahogyan bekerültek egy másik sejt belsejébe, ami elfogadta, nem lökte ki őket. Ezzel már létre is jött a különös belső együttélés. A bejutott baktérium innentől mitokondriumnak számít, s az általa termelt energiával működik a gazdasejt. A mitokondrium-baktériumok pedig élvezik védett, tápanyagban gazdag otthonukat.

Ilyen összetett sejtekből fejlődött ki az összes ma élő növény, állat, ember. Gondolj bele, hogy millió és millió sejted mindegyikében veled együtt él százszor annyi baktérium (mitokondrium formájában)! Több benned a baktérium, mint a saját sejted! Persze a saját sejtjeid éppen ezekkel a baktérium-mitokondriumokkal együtt alkotnak téged. Azok nélkül nem élnél, mert a sejtjeid sem létezhetnek a baktériumok nélkül.

Az élővilág bonyolult rendszerében tehát az egymás elleni harc és a mindkét félnek előnyös együttélés egyensúlyban van.

kép | vecteezy.com