Victor András

JÓ ÉTVÁGYAT!

JÓ ÉTVÁGYAT!

Az evés-ivás életünk fontos része, társas életünkben is meghatározó. Rengeteg szokás, hagyomány és vélekedés alakult ki az étkezéssel kapcsolatban.

Nálunk szokás, hogy étkezés előtt jó étvágyat kívánunk egymásnak. Nagy tiszteletlenség, ha valaki e nélkül kezd el falatozni. De például az angol nyelvben nincs ilyen értelmű kifejezés. A franciáktól „kölcsönzik”, amikor azt mondják: Bon appetit (ejtsd: bon ápetit), de a végére nem tesznek e-t írásban, mint ők.

Biztos előfordult már, hogy amikor többen együtt ettetek, egy felnőtt így szólt: „Lássuk, ki lesz az angyal!”. Ez lényegében sürgetés. Versenyhelyzetet teremt, hogy gyorsabban egyetek. Az kap dicséretet, aki leggyorsabban befejezi. Persze, gyakran nincs idő kivárni, hogy mindenki elszöszmötöljön, mert indulni kell valahova vagy mindjárt vége a szünetnek. De gyorsan enni egészségtelen. A falatok alapos megrágása kell a jó emésztéshez, a nyál már a szájban megkezdi az előemésztést, a gyomornedv így minden pici étel-darabkához hozzáfér.

Szokás kérdése, hogy egyáltalán mit tartunk ennivalónak, mit kedvelünk, mitől idegenkedünk vagy irtózunk. Gyakran hallani, hogy „én nyers húst soha nem ennék”. Valójában a tatárbifsztek is darált nyers hús, amelyet mindenféle fűszerrel ízesítünk.

Egy ínyenc angol kedvence lehet az „enyhén átsült”, magyarul „véres” marhahús-szelet. Más számára elborzasztó még a gondolata is. Ugyanakkor a magyarok körében népszerű, finoman sózott kenyérszalonnától meg az angolokat lelheti ki a hideg. Van, aki imádja a tenger gyümölcseinek nevezett kagylót, polipot, rákot, más undorodik tőlük. A kínaiak természetesnek tartják, hogy kutyahúst esznek, amit mi elfogadhatatlannak érzünk.

Mostanában egyre gyakrabban kerül elő a kérdés, hogy vajon a rovarok – bármilyen formában is – kaphatnak-e helyet étkezésünkben. Ha magyaroknak tesszük föl a kérdést, hogy enne-e pirított szöcskét, valószínűleg utálkozó fintorral válaszolna, pedig a világ más részein évezredek óta természetes kifejlett rovart vagy rovarlárvát fogyasztani. Tenyésztett rovarlárvákból származó élelmiszer-alapanyag már az Európai Unióban is van: a lisztbogár lárvája (a lisztkukac) – pontosabban az abból készült „liszt”.

A rovarok fogyasztása nem csupán helyi szokás vagy gusztus dolga. Ahogy a Föld lakossága nő, egyre égetőbb gond, hogyan tudunk elegendő táplálékot, és főleg elegendő húst vagy fehérjét biztosítani. Fontos szempont, hogy melyik állat hogyan hasznosítja a takarmányt. Ezt azzal a számmal fejezik ki, hogy hány kiló takarmány kell ahhoz, hogy 1 kilóval gyarapodjon az állat. A szarvasmarha a legrosszabbul hasznosító háziállatunk: kb. 10 kg takarmányra van szükség 1 kg gyarapodáshoz. A sertés jobb (5 az 1-hez), a szárnyasok 3 az 1-hez, a rovarok viszont 2 az 1-hez. Vagyis a rovarevés lényegesen gazdaságosabb táplálkozás, mint a disznó- vagy főleg a marhahús fogyasztása.

A szokásainktól is függ, hogy mit eszünk meg. Sokkal több ehető és tápláló növény él Magyarországon, mint ahányat bármilyen formában fogyasztunk. Nem lett ismert zöldségnövény például a porcsin, pedig mindenfelé – utak szélén, kerítések tövében – elterjedt, gyakran csak taposunk rajta. Szára elágazó, pirosas, húsos. Levele szintén húsos. Mindenestül ehető; kellemes, kicsit savanykás íze van. Nyersen, főzve és párolva is fogyasztható. Készülhet belőle főzelék, köret, saláta. Ráadásul gyógyhatású.

Ahogy más népeknek, nekünk is vannak jeles napokhoz kötődő ételeink. Húsvétkor például elmaradhatatlan a sonka és a keménytojás. Ennek bibliai történet az alapja: Jézust a húsvét előtti pénteken feszítették keresztre és harmadnapra, azaz vasárnapra támadt fel. Halálára emlékezve a húsvét előtti hetekben a vallási szokásokat követő emberek hosszabb-rövidebb ideig böjtölnek: nem esznek húst. Jézus vasárnapi föltámadását pedig azzal ünneplik, hogy megint húst vesznek magukhoz, azaz húsos ételeket fogyasztanak. (Innen származik maga a „hús-vét” név.)

A tojás szerepét a néphagyomány magyarázza. Húsvét kora tavasszal van, és ez az időszak jóval a kereszténység előtt a természet újjászületésének ünnepe volt. Nemcsak a kerti virágokat, hanem a lányokat is meglocsolták; a locsolásra adott válaszként a lányok tojást (az élet és a születés jelképét) adtak a legényeknek.

Karácsonykor a legtöbb családban halászlé vagy más halétel készül. Ennek is vallási háttere van. A karácsony Jézus születésének ünnepe, és a Bibliából tudjuk, hogy Jézus első tanítványai között több halász is volt. Rejtjeles üzenetként a kétezer évvel ezelőtti keresztények hal körvonalának rajzolásával jelezték összetartozásukat, ugyanis a hal jelentésű görög szó betűi (I C T Y S) egyúttal egy Jézusról szóló mondat szavainak a kezdőbetűi (Iesous Christos Theou Yios Soter, azaz Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó).

Szilveszter idején is seregnyi babonás étkezési szabály van, például a csirkével, a hallal és a disznóval kapcsolatban, de ezek magyarázatai itt-ott ellentmondanak egymásnak. Annyi még egyértelmű, hogy a csirke hátrafelé kapar és előrefelé repül, a disznó előrefelé túr, a hal pedig előre úszik; de az már homályos, hogy a csirke a múlt gondjait kaparja el vagy a jövőbeli szerencsét; és hogy melyikkel repül el. Így kérdés, vajon éjfél előtt vagy után kell-e enni. Az újesztendei malacsült népszerűsége olyan nagy, hogy a szárnyasok innen kiszorulnak. A halakkal is az a bonyodalom, hogy elúszhatnak a bajokkal – meg a szerencsével is. A hal újévi fogyasztása mellett szól, hogy a kerek halpikkelyek a pénzérmékre emlékeztetnek – mint a lencse is! –, ezért a babona szerint az újesztendőben halat (és lencsét) kell ennünk, hogy sok pénzünk legyen.

Ne lepődjünk meg, ha valaki pont fordítva ismeri ezeket a babonákat!

Érdemes megemlíteni egy modern babonát, pontosabban tévhitet: hogy a barna cukor egészséges, a fehér cukor pedig ártalmas, és hogy a nádcukor egészségesebb, mint a répacukor. Mindkettő tudatlanságon és félrevezetésen alapul. A cukornád trópusi országokban honos. A mérsékelt égövön – tehát nálunk is – cukorrépából vonják ki a cukrot. A cukorrépából kifőzött szirupot tisztítják, melegítéssel elpárologtatják belőle a vizet, s végül kikristályosítják. Tisztításkor eltávolítják belőle, ami nem cukor. Ha az eltávolítás teljes mértékű, akkor szép fehér cukorkristályokat kapnak, és a maradék a barna melasz. A melaszban sokféle növényi anyag van (rostok, ásványi anyagok, fehérjék stb.), és persze még sok cukor is, ezért hasznos takarmány. Ha a tisztítást nem viszik végig, akkor kristályosításkor barna cukrot kapnak.

Ma azonban nem így gyártják a barna cukrot. A teljesen megtisztított fehér cukorhoz visszakevernek egy kevés melaszt (vagy karamellizált cukrot). Ennek csakis vevőcsalogató szerepe van; kihasználja a tévhitet, hogy a barna cukor egészséges. A nádcukor cukortartalma pontosan ugyanaz, mint a répacukoré. A cukornád ipari feldolgozásának azonban másféle módja alakult ki; abban valóban akkor és attól lesz barna a kristály(nád)cukor, ha az utolsó tisztítási lépést elhagyják.

Az egészséges táplálkozással kapcsolatban tehát számos okos tanáccsal és tévhittel találkozhatsz. Az én tanácsom egyszerű: a mértékletesség a legfontosabb! Mit gondolsz, miért?

Kapcsolódó segédanyagok: