SZÓSZÁTYÁR NÖVÉNYEK

Amikor Nagyi elutazott két hétre, megkért minket, hogy kétnaponta locsoljuk meg a virágait, meg beszélgessünk mindegyikkel, és a fikusznak énekeljünk is, mert azt nagyon szereti. Hugi meg én azt hittük, hogy viccel, de Mami elmesélte, hogy igazából nem. Mert a növények tényleg beszélgetnek. Persze nem úgy, mint mi, emberek, de a legfontosabb helyzetekben nagyon is szószátyárok tudnak lenni.

És a legfontosabb helyzetek a szaporodásukkor és az életük védelmekor adódnak.

Azt már régóta tudjuk, hogy vannak virágok, amelyek egészen fura dolgokra képesek, ha a szaporodásukhoz rovarsegítséget akarnak hívni:

– például jól látszódó jelként, csodás színekben pompázó vagy különleges alakú sziromleveleket növesztenek,

– vagy egyáltalán nem látszódó kémiai anyagokat termelve, bódító illatfelhővel csalogatják a virágporra éhezőket. De ha kell, tudnak olyan büdösek is lenni, mint a legbüdösebb rothadó hús, hogy a döglegyek is bedőljenek a csapdának.

De mit csinálnak, ha védekezni akarnak?

Akkor is üzengetnek, a talajban és a levegőben is.

A nagy föld alatti beszélgetésekhez a növények a gyökereiket használják. És szövetkeznek a gombákkal. A gyökerek meg gombafonalak hálózata nagyon hasonló a telefonvonalakéhoz. Egyik növénytől a másikig futnak, és mindenki igyekszik a legtöbb kapcsolatot kialakítani. De a tudósok azt is megfigyelték, hogy egy fa sokkal több gombafonallal kötődik a saját magoncaihoz, mint a nem rokon társakhoz. Mert egy mamának mindig a saját gyereke a legfontosabb! És mit is üzen a gyereknek? Ugyanazt, mint más mamák: VIGYÁZZ MAGADRA!

Mert, mondjuk, megbetegedtem. És ha szót fogadsz, és mostantól olyan géneket aktiválsz magadban, amiktől ellenállóbb leszel, te megúszhatod ugyanezt a betegséget.

De olyan üzenet is jöhet, hogy:

Fegyverbe! Ellenség a láthatáron! Valaki rágcsálja a leveleimet, a száramat, vagy bármimet, amire nem adtam engedélyt!

Persze, ugyanezt megüzenhetik a növények egymásnak légi postán is – láthatatlan kémiai anyagokkal. És az üzenet a szél szárnyán egész messzire is eljuthat.

És kik kaphatják meg ezeket a „légből kapott” üzeneteket?

Először is más növények – és nem csak fajtársak. Egy juharfa vészjelzéseit a közelben levő nyárfák vagy fűzfák is érzékelhetik. És mit tesz egy növény, amelyik ilyen üzenetet kap? Legtöbbször heves védekezésbe fog. Beindítja a boszorkánykonyháját: hirtelen megváltozik az íze, esetleg mérgezővé válik, és persze ő is jeleket küld a szomszédságnak.
És minél többször éri ilyen támadás a növényt, annál gyorsabban küldi a jeleket. Ezt amúgy a kertészek már régóta tudják – és a rendszeres metszéssel (ami olyan, mint egy támadás) igyekeznek ellenállóbbá tenni a növényeket.

De a jelek felkelthetik az állatok figyelmét is: a testőrökét. Lepkék, kolibrik, teknősök, hangyák… a növények nagyon sok állatot képesek csatasorba állítani. Egyes babfajták a levéltetű-fürkészeket hívják közös erővel. Azok a növények is küldik a darázs-hívójeleket, amelyeken nincs is tetű, csak a többiektől hallottak a veszélyről: Gyertek! Lehet falatozni! A felnőtt fürkészek nem esznek tetveket, de a petékből kikelő apróságok igen. És nincs is jobb babaszoba, mint egy levéltetű. Legalábbis a levéltetű-fürkész mama szerint.

Sajnos, a termesztett növények, mivel túl sokat kérünk tőlük – például sokkal több termést –, gyakran elnémulnak. Nem marad energiájuk jelzéseket küldözgetni. A termesztett kukorica már nem képes magához hívni a darázstestőrséget, ahogy azt a vadon élő társai teszik. Ezért lenne jó minél többet megtudni arról, hogyan lehet a növényeket mégis újra „szóra bírni”. Mert talán akkor kevesebb növényvédő szerre lenne szükség. És az nagy segítség volna mindenkinek.