HALADÁS VÍZBEN, FÖLDÖN, LEVEGŐBEN ÉS POTYAUTASKÉNT

Több oka is van, hogy a rovarok vagy 500 millió éve meghatározó szerepet játszanak a földi élővilágban. Ha rovarmentességre vágyódna valaki, jobb, ha letesz róla, mert nélkülük a mai életünk elképzelhetetlen.
A siker egyik titka az, ahogyan közlekednek.

Vízben könnyen megy a helyváltoztatás. Remélem, te is tudsz úszni! Sok vízirovar ugyanúgy halad előre, mint te, olyan evezőlábakkal, mint a te összeszorított ujjú két kezed. Hátrafelé lökik a vizet, ezzel előre haladnak. A hanyattúszó poloska olyan, mint egy víz alatti csónak: a két evezőlába oldalt kiáll, és nagy csapásokkal halad. Ujjak helyett sűrűn álló szőrszálak szélesítik ki az evező „lapátját”. Ez nem nagy művészet. Hanem a víz tetején járni! Ha nyáron egy pocsolya vagy tavacska partján nézelődsz, könnyen lehet, hogy számos hosszú lábú „vízi pók”, azaz molnárka, molnárpoloska cikázik az orrod előtt. A lábuk a víz tetejét benyomja kicsit, de fennmaradnak rajta. Négy lábon kacsáznak, és ha a vízre pottyant kis rovart találnak, a mellső két lábukkal megragadják a zsákmányt.

A talajjal pont fordított a helyzet. A talaj tetején járni könnyebb, mint benne. Már annak, akinek van lába. Sok hernyónak nincs járásra alkalmas lába, de azok is tudnak araszolni. Itt megint a kezed lehet a hasonlat. Tedd le a tenyeredet az asztalra, kinyújtott ujjakkal! A kisujjad hegye és a hüvelykujjad hegye közötti távolság a nagyarasz. Most húzd a hüvelykujjadat a kisujjadhoz, aztán innen nyújtsd előre a kisujjadat amennyire csak tudod, és megint húzd utána a hüvelykujjadat – így araszolgatnak egyes hernyók. A fejük mögött található lábakkal megkapaszkodnak, meggörbítik a hátukat, odahúzzák a test végén lévő állábakat, megkapaszkodnak velük, azután a fejüket megint előrenyújtják. Kicsit fáradságos ahhoz képest, ahogy egyes futóbogarak rohannak a talaj felszínén – lehagynának rövid távon téged is! Van viszont, aki a talajban közlekedik, és az már nem könnyű dolog. Általában ásólábakra van ehhez szükség.

A lótücsöknek olyan az első lába, mint valami markoló, fogakkal és lapáttal. Vajon róla vette a mintát a vakondok ásólába is?

Volt a Föld történetében 150 millió év, amikor csak a rovarok tudtak röpülni. Ez a képesség lehetővé tette, hogy gyorsan eljussanak új táplálékforrásokhoz, új élőhelyekre, akkor is, ha a régi helyük kiszáradt, vagy ott túlszaporodtak. A rovarok második és harmadik torszelvényén van egy-egy pár szárny. Ebből az állapotból fejlődtek tovább a legyek és szúnyogok, nekik csak egy pár szárnyuk van. Sőt, vannak röpképtelen, csonka szárnyú vagy teljesen szárnyatlan rovarok is, például a fűrészlábú szöcske vagy a hangyák dolgozói. A repülni tudók között a gyönyörű rózsabogarak szinte esetlenek a virtuózok mellett, mint a levegőben egyhelyben „álldogáló” zengőlegyek, vagy a villámgyors légi vadászok, a szitakötők.

Potyautast is ígértünk. A kék nünüke rengeteg utódot küld a világra, akik aztán felkapaszkodnak egy-egy virágra, és ott várakoznak. Azok a szerencsések, akiknek közelében háziméhek keresik a nektárt, a virágport. A kis lárvák egy méhen megkapaszkodnak, bevitetik magukat a kaptárba, ott azután a méhlárvákat fogyasztva fejlődnek.