Szvetelszky Zsuzsanna

VÁROSRÉSZ ÉS VÁROS-EGÉSZ

VÁROSRÉSZ  ÉS VÁROS-EGÉSZ

Ha idegen településre érkezünk, nemcsak szemünkkel fedezzük fel a látnivalókat, hanem lépteinkkel is érzékeljük az új hely méretét, arányait, rendszerét. Legyen az falu, kis- vagy nagyváros.

Jó ideig csoportnak a családi-rokoni közösséget tekintették, aztán a pár száz, legfeljebb néhány ezer fős tábort vagy törzsi falut. Ám a gyakori éhínségek, a váratlan természeti katasztrófák kivédése már újfajta közösségek új együttműködését kívánta. Gát, csatorna, vízvezeték kellett a túléléshez – mindehhez pedig város. Az Eufrátesz és a Tigris folyói például nemcsak a vizet biztosították, hanem a kommunikációt is, amivel a magasabb szintű – például öntözéstechnikai – eljárásokat megismerhették a valamivel távolabb élők. A földművelés fejlődésével csökkent az ínség, sőt gabonafölösleg lett, ez pedig lehetővé tette a különféle szakmák fejlődését, önállósodását. Szükség volt már építészekre, írnokokra, művészekre, jogászokra…

A városok kialakulását nagyban segítette a megfelelő környezet, a kedvező természeti táj. Egy sziget védelmet adhatott, a kereskedelmet szolgálta a közeli hajózható folyó, kikötő, az ipart serkentette egy ércmező.

De meddig falusias, és mettől mondható városiasnak egy település? Az Egyesült Nemzetek Szervezete (rövidítve: ENSZ) hivatalos álláspontja szerint a város 20 000 lakos felett kezdődik, mások úgy tartják, nem a lélekszám a döntő, és akár 250 lakos is alkothat várost. A jó szemű régész, ha megkezd egy feltárást – akár a vikingek földjén, akár a Közel-Keleten –, látja, hogy falu volt-e ott egykor vagy város. A városok központjában ugyanis a legtöbbször hatalmas tégla- vagy kőépületek álltak: gabonatárolók, paloták, templomok. A középkorban már a központba került a piac és a kereskedőcsarnok is. A város fogalmát meghatározó tudósok nélkülözhetetlennek tartják a könyvtárat, levéltárat, iskolát és a bíróságokat. A városoknak évezredeken át fala is volt (néha csak palánk vagy cölöpsor), ami a függetlenségüket is jelképezte. Megesett, hogy különböző okok miatt változtatták a város határát – Bécsét száz év alatt négyszer is áttették egyik helyről a másikra.

A város sokarcú. Legfőbb ellentmondása, hogy felszabadít a puszta létfenntartás küzdelmei alól, ugyanakkor el is választ a terményt adó földtől.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: