NYÚLÁNK FOGFÁJÁSA
Nyúlánk, a nyúl egy reggel arra ébredt, hogy rettenetesen fáj a foga. A bal alsó négyese. Kiugrott az ágyból és rohant egyenesen a Nyúlambulanciára. Ott azonban megtudta, hogy Harkály doktor, a fogorvos szabadságon van, csak másnap áll újra munkába.
– Na mindegy, egy fájdalomcsillapítóval kibírom addig – makogta Nyúlánk az asszisztensnőnek.
– Sajnos, kifogytunk belőle, csak holnap kapunk a városból – tárta szét szárnyait Kakukkné.
„Bemehetnék a városba gyógyszerért, de csak pénzért kapok, nekem meg nincs egy árva fabatkám sem. Körbejárom az erdőt, hátha van valakinek otthon” – határozta el Nyúlánk.
Az ambulanciához legközelebb Farkas lakása állt, Nyúlánk hát bekopogtatott.
– Farkas barátom, nincs véletlenül egy fájdalomcsillapítód? Rettenetesen fáj a fogam – tette mancsát felduzzadt pofikájára.
– Mi farkasok, tűrjük a fájdalmat, nem élünk pirulával – morogta a lompos farkú.
Nyúlánk leforrázva baktatott tovább. Bagolyt látta meg odújából kipislogni.
– Nincs véletlenül egy fájdalomcsillapítód? Rettenetesen fáj a fogam – nyafogta.
– Nekünk, madaraknak nincs fogunk, így fogfájásunk sem. Sajnálom, de nem tartok fájdalomcsillapítót – mondta a bagoly részvéttel.
A nyúl Vaddisznó házához ért, bekopogtatott.
– Nincs véletlenül egy fájdalomcsillapítód? Rettenetesen fáj a fogam – mondta sírós hangon.
– Sajnos nincs, de ha gondolod, szívesen kihúzom a fájós fogad. Igaz, nagyon, de nagyon fájna fájdalomcsillapító nélkül.
– Nem, nem, köszönöm. Lehet, hogy még menthető a fogam – válaszolta Nyúlánk, mintha tényleg bízott volna foga gyógyíthatóságában. Valójában a még nagyobb fájdalomtól ijedt meg.
Puskaravasz, a róka odúja került a nyúl útjába. Bekiabált.
– Róka komám, nincs véletlenül egy fájdalomcsillapítód? Rettenetesen fáj a fogam.
– Ne is mondd, nyúl komám, nekem is nagyon fáj a fogam – egy kis tyúkhúsra, napok óta nem ettem – bújt elő Puskaravasz. – Komolyra fordítva a szót, tudom, milyen a fogfájás, megtapasztaltam már párszor. A feleségem ilyenkor feketenadálytő tinktúrát készít. Kiássa a növény gyökerét, megszárítja, megőröli, aztán olajban feloldja. Holnapra készít neked is, ha gondolod, de vigyázz, csak külsőleg, borogatásra használhatod, lenyelve mérgező.
– Holnap már kapok fájdalomcsillapítót az ambulancián. Ma kellene – sopánkodott a nyúl.
– Sajnos, ilyen hamar nem készül el.
A róka odújától csak néhány lépésre állt Borzas bronzöntőműhelye. A nyúl bekopogtatott.
– Nincs véletlenül egy fájdalomcsillapítód? Rettenetesen fáj a fogam.
– Gondolom, a Nyúlambulancián elfogyott, hogyha hozzám jössz – vakarta meg üstökét a bronzöntő.
– Már voltam Farkasnál, Bagolynál, Vaddisznónál és Puskaravasznál. Egyikük sem tudott segíteni – hüppögte Nyúlánk.
– Sajnos, most épp nekem sincs itthon, pedig kellene, mert a műhelyben előfordulnak balesetek. De gyere csak be, van egy ötletem. Én, ha fáj valamim, de nincs gyógyszerem, megpróbálom elterelni a figyelmem a fájdalomról. Emlékszem, nyúlfi korodban nagyon szerettél verseket írni. Ülj ide az íróasztalomhoz, kapsz egy üres lapot meg ceruzát. Írj verseket a fájdalomcsillapítóról! Hallod, milyen szép szó, milyen gyönyörű a zenéje? Fájdalomcsillapító! Fájdalomcsillapító! Amíg te írod a strófákat, én elugrom a városba a gyógyszerért, nálam mindig van pár krajcár. Ha sietek, még elérem az erdei vonatot.
Nyúlánk hitte is, meg nem is, hogy a versírás eltereli figyelmét a fájdalomról, de így is, úgy is meg kellett várja a gyógyszert. Miután Borzas kilépett a műhelyből, kezébe vette a ceruzát.
Erdélyben a vágódeszka „lapító”,
ó, ha lenne fájdalomcsillapítóm.
„Ez aztán a buta rigmus!” – gondolta, de elmosolyodott, és a fájdalom kicsit tompult.
Darth Vader egy gonosz csillagirtó,
ó, ha lenne fájdalomcsillapítóm!
„Ez talán még az előzőnél is rémesebb!” – kacagott a nyúl, és a fájdalom tovább tompult.
Barátom, a bánatos Csilla így szólt:
búmra kéne fájdalomcsillapító.
Nyúlánk ezen már úgy röhögött, hogy a könnyei is potyogtak, a fájdalmat pedig alig érezte.
Ha kéred, átadom itt a tinót,
s hozzá egy fájdalomcsillapítót.
A nyúl még öt-hat hasonló sületlenséget írt, mire Borzas megérkezett a gyógyszerrel. Gyorsan lenyelte, és a fájdalom hamarosan megszűnt.
– Nyúl komám, felolvasod a verseket, amiket írtál?
Nyúlánk gyorsan összegyűrte a papírt, és bedobta az olvasztókemencébe a galacsint.
– Isten ments, még megfájdulna tőle a fejed, te meg csak egy fájdalomcsillapítót hoztál a városból.