Varga Zoltán Zsolt

NEKEM EGY IS ELÉG

NEKEM EGY IS ELÉG

Medvenc és Borzas annak idején egy osztályba járt a kerekerdei iskolába, és már akkor összebarátkoztak. A szünetekben együtt építettek homokvárat, készítettek faágakból kuckót, egymásnak rúgták a labdát. De játékukba mindig bevonták a többi állatot, és ha valamin összekaptak a kisiskolások, a két jóbarát nem várta meg Őz tanító nénit, maguk simították el a veszekedéseket. Mintha már akkor készültek volna a későbbi polgármesteri és helyettes polgármesteri szerepre.

Egy nap új fiú érkezett az osztályba, Mosi, a mosómedve. Szülei jól menő mosodát vezettek a városban, de ragaszkodtak hozzá, hogy egyetlen gyermekük az erdei iskolába járjon. Mosi elhatározta, hogy ott ő lesz a vezér. Az első napokban nem szólt senkihez, csak figyelt. Megállapította, hogy Medvenc a főnök, és rögtön utána Borzas következik a ranglétrán.

A néhány napos hallgatás után hízelegni kezdett Medvencnek:

– Gyönyörű bundád van, Medvenc – mondta mézes-mázosan.

– Aranyos vagy, de Nercé és Nyércé sokkal szebb. Sőt, én a tiedét is irigylem, különösen a Zorró-álarcodat.

– Ki az a Zorró?

– Egy ember-hős, a városi könyvtárban láttam róla képregényt.

Másnap Mosi Borzas hangját dicsérte.

– Kedves vagy, de én bizony magasabb hangra vágyom, mint a basszus, inkább bariton lennék, sőt, tenor.

Mivel a hízelgés nem hatott, megpróbálta Borzast bemártani Medvencnél.

– Hallottam, hogy Borzas a hátad mögött Méznyalónak nevezett – susogta a fülébe.

– Tényleg? Ez nagyon jó név, mert tényleg szeretem a lépes mézet nyalogatni.

– De azt is mondta rád, hogy málnatolvaj vagy.

– Ebben is igaza van, annyira szeretem a málnát, hogy sokszor átsompolygok a szomszéd kertjébe, és kicsit megdézsmálom az ő termését is.

Miután Mosi látta, hogy ezzel sem megy semmire, elhatározta, lejáratja Medvencet a többiek előtt. Másnap reggel, ahogy megérkeztek rollerrel az iskolához, így szólt fennhangon a mackóhoz:

– Neked csak ez az egy rollered van? Nekem több is, ezen a piroson kívül van még egy kék és egy sárga.

– Nekem elég ez az egy roller. Ha több lenne, odaadnám azoknak, akinek nincs egy se.

Mit tehetett Mosi? Piros rollerét még aznap odaajándékozta Vadmalacnak, következő nap a zöldet Nyúlánknak. Ezentúl mindennap hozott valamilyen játékot, és egy hónap alatt valamennyi osztálytársát megajándékozta, kivéve Medvencet és Borzast.

Gondolhatjátok, hogy Mosi nagyon népszerű lett az osztályban, de ettől még Medvencet és Borzast is ugyanúgy kedvelték, mint Mosi érkezése előtt. Ez bizony bosszantotta a mosómedvét.

Egy reggel megint hangoskodott:

– Medvenc, neked csak egy barátod van? Nekem több is: Vadmalac, Nyúlánk, Őz, Nerc, Nyérc…, fel sem tudom sorolni az összes barátomat.

– Nekem egy jóbarát is elég – jegyezte meg Medvenc csendesen, de azért mindenki jól hallotta.

Ezekben az időkben Kerekerdőben még nem tiltották meg a húsevést. Farkas és bandája ott ólálkodott a rengetegben. A növényevőknek óvatosnak kellett lenniük, ha nem akartak zsákmánnyá válni.

Mosi iskola után rollerrel ment az erdő széléig, ahol szülei már várták. Többnyire elkísérték a barátai is. Egy nap Farkas és bandája lecsapott rájuk. Vadmalac, Nyúlánk, Őz kicsúszott a karmaik közül, de Mosit foglyul ejtették.

– Barátaim! Segítsetek! Megesznek Farkasék! – ordította kétségbeesetten, de a barátok úgy eltűntek, mint a kámfor.

A hazafelé rollerező Medvenc és Borzas meghallotta Mosi segélykiáltását. Medvenc gyorsan a barlangjukhoz szaladt.

– Papa, gyere gyorsan, Mosit elkapta a Farkas-banda!

Med Vendel, Medvenc apukája nem tétovázott, fiával és Borzassal az erdőszélre csörtetett. Még idejében érkeztek. Vendel lekent néhány pofont, Farkas és bandája elsomfordált.

– Medvenc, miért segítettél, hiszen olyan komisz voltam veled? – kérdezte megszégyenülten Mosi.

– Ugyan már, nem vagy te komisz. Mindenki szeret, hiszen mindenedet megosztod a többiekkel. Én kedvellek.

– Én is kedvellek. És igazad van, elég, ha van egyetlen jó barátunk. Ugye, a jóbarátom leszel ezután?

– Hát persze.

Borzas sem hagyta szó nélkül a dolgot.

– Azért az sem árt, ha két jóbarátod van.

Mesemondó | Horgas Judit

Kapcsolódó segédanyagok: