VÁNDORKOMÉDIÁSOK

Falusi kisgyerek voltam az elmúlt század közepén, amikor nem voltak Ilyen-Olyan-Napok és Mindenféle Fesztiválok, csak sokadalmak: hetedhét országra szóló vásárok, és poros, vidéki utakon gördülő, csodákkal teli vándorcirkuszok.

Roskadásig rakott szekerek hozták a százféle terményt, ezernyi baromfit, ostort pattogtatva hajtották a lábasjószágot. Sátrat vertek a mesteremberek. Kirakta portékáját a fazekas, a mézesbábos; ponyváról árult kalendáriumot és füzetes regényt a vándor könyvárus. A lacikonyhákból pecsenye, sült kolbász mennyei illata áradt; frissen csapolt sör, gyöngyöző spriccer és málnaszörp hűtötte a tikkadt torkokat.

Jött a planétás ember, papagáj húzott jóscédulát a nyakába akasztott ládikából. Ámulva bámultuk a vándormutatványosokat: az égő kócot nyelő csepűrágót; a cilinderből nyulat varázsló szemfényvesztőt, a világ legkisebb és legnagyobb emberét; az erőművészt, aki földhöz teremtette a hetvenkedő legényeket. Késdobáló is volt, vérfagyasztó mutatványa után tüllszoknyás társnője kalapolt. Puskalövés pukkant a céllövölde bódéjánál, és a nyekergő verkli dallamára forgott a körhinta, pörgött a világ.

A vásártéren túli libalegelőn nagy, kerek sátrat állítottak a cirkuszosok. Lisztes képű, piros orrú bohócok járkáltak gólyalábakon a sokaság fölött, bádogtölcsérbe harsogták a mélyen tisztelt publikumnak az esti előadást. Még az éj leple alatt érkeztek öszvérek vontatta, viharvert lakókocsikban, azok körül készülődtek a vándorcirkusz csillagai. Artisták próbálták számaikat; kártyatrükköket gyakorolt a bűvész; a kürtös fénylő hangszerét fényesítette; az istállófiú a lovak szőrét kefélte; a kötéltáncosnő trikóját stoppolta; ketrecüket rázták a majmok. Hasonló jelenetek kavarognak Aba-Novák Vilmos (1894–1941) alföldi népéletet felidéző festményein is, de nem ő az egyetlen, és nem is az első, akit megigézett a cirkusz világa. A vándorkomédiások kötetlen, szabad életmódja évszázadok óta vonzza a festőket, írókat, zeneszerzőket. Saját szenvedésük, kitaszítottságuk szimbólumát látják az életüket naponta kockáztató mutatványosok, és a közönséget vérző szívvel is mulattató pojácák alakjában.

(A folytatás a téli számban olvasható)