TÜCSÖKZENE

Egy tücsök minden éjjel, grí-grí,
erkélyemen ülve rí, rí.
És jaj, be nem áll a szája,
csak a búját kiabálja,
fül repesztve, meg nem állva,
s ezer tücsök felel rája.
A Hold pedig ijedtemre,
legurul az erkélyemre,
hallgatni a tücsöknótát,
de egy tücsök sem zeng ódát.
Csak azt sírják: – grí-grí-grí. . .
Ezt a Hold sem bírja ki.
Túl nagy neki e hangorkán,
égre szökik fény-lajtorján.
Itt hagy tücsköt, bogarat,
keze fülére tapad, s mire felér, elapad.