fbpx
Pánti Irén

TELE VAN AZ ERDŐ HÓVAL

TELE VAN AZ ERDŐ HÓVAL

Az erdő nemcsak fák sűrű csoportja, hanem ősi jelkép is. Réges-régen az ember lakta helyek körül szinte mindenhol volt erdő, amiben el lehetett tévedni, és ezer veszély leselkedett a vándorra. Az emberi képzelet benépesítette az erdő világát, nevezték vadonnak, és a sok fa miatt rengetegnek is.

A pogány magyarok szent ligeteket alakítottak ki, ahol ünnepekkor áldozatokat mutattak be isteneiknek. A fiatal legények beavatási szertartását is az erdőben tartották. Mielőtt a felnőttek közé fogadták őket, egy időre az erdőbe kellett vonulniuk, és a természet erőit, a vadak szokásait megismerve egyedül gondoskodtak magukról. Ha a kitűzött idő elteltével épségben visszatértek, megkapták a felnőtt férfiakat megillető övet és jogot, hogy a közösség döntéseiben részt vegyenek.

A kereszténység elterjedése után üldözték a pogány vallás gyakorlóit, ezért akik nem vették fel a kereszténységet, a nehezen megközelíthető erdők mélyén alakították ki áldozati oltáraikat. Az erdő később befogadta a keresztény remetéket és szenteket is, akik a világ elől menekültek. Kolostorokat, zárdákat emeltek az erdő rejtekében. A pilisi erdőségben alapította Boldog Özséb a pálos rendet, ott rakta le a kolostor alapjait.

A honfoglalás idején a Kárpát-medencét még sűrű erdőség borította. Az erdők később királyi és egyházi tulajdonba kerültek, és nagy területen kivágták a fákat, hogy a földet megműveljék. Néhol úgy elfogytak a fák, hogy magról kellett újabb erdőt telepíteni. Eresztvénynek, tilalmasnak nevezték ezeket a telepített erdőket, onnan tilos volt a fákat kivágni. Erdővédő törvényekkel igyekeztek megfékezni a pusztítást, ami az egész Kárpát-medence biológiai egyensúlyát fenyegette. Az erdő kivágásával nemcsak a fák pusztulnak el, nemcsak a vadak, madarak, az élőlények, növények, virágok sokasága tűnik el, halálos sebet kap a tágasabb környezet is.

Az erdőt a Föld hajának is nevezték. A néphit szerint, ha a boszorkányok titkát a lucaszékről kileső embernek menekülnie kellett a felbőszült banyák elől, elég volt egy fésűt a háta mögé dobnia, és az nyomban olyan sűrű erdővé változott, hogy a boszorkányok sem tudtak áthatolni rajta.

(A folytatás a téli számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: