TANÁCSTALANSÁG

Tessék, itt ülök egy vérig sértődött griffmókussal, és sejtelmem sincs, mihez kezdjek vele. Vagy miként tudnám kiengesztelni. Egyáltalán: mivel táplálkozik egy griffmókus, hányszor eszik, és honnan lehet a tápot beszerezni? Ez itt annyira felhúzta az orrát, hogy a világ minden kincséért sem lesz hajlandó elárulni, azt pedig nem venném a szívemre, ha éhen pusztulna. Ki a megmondhatója, mennyire sértődékenyek a griffmókusok, vagy mennyi ideig élnek, miféle vacokban alszanak?
A szóban forgó példány nyilván elárulhatná, de rám sem hajlandó nézni, kuksol a sarokban, és csőrével a bozontos nagy farkán matat. Az ég szerelmére, mondja már meg valaki, mivel lehet kiengesztelni egy griffmókust!
csikóhal és griffmókus
Úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy csikóhalat. Csikóhal és griffmókus – két, egymástól meglehetősen különböző lény, hacsak a furcsaságuk nem közös bennük. A csikóhal ára elég borsos, de az interneten találtam egy gyönyörű, eladásra kínált példányt, házhozszállítással. A szállítás dőlt betűvel volt szedve – erre föl kellett volna figyelnem. Azon nyomban megrendeltem, nem figyelve rá, hogy kiiktassam a „kér-e ajándékot a csomag mellé” nevezetű ablakot. Ehelyett rohantam előkészíteni az akváriumot, beállítani a vízhőmérsékletet, a fényerőt, átszellőztetni a vizet – a csikóhalak roppant érzékeny teremtések.
Délután egyszer csak szárnysuhogásra lettem figyelmes a veranda felől, és a korláton tereferélő verebek hirtelen szétrebbentek. Árnyék takarta el a délutáni napot, és valami puffant. Mire kinyitottam az üvegajtót, csak egy hatalmas madár körvonalát láttam eltűnni a tetők felett – akkora lehetett, mint egy albatrosz, de kányabarna – és egy csomag hevert a kövön. Valahogy becibáltam a szobába – súlyos volt, akár egy cementes zsák – és nekiálltam lefejteni a csomagolást. Több réteg sztaniol, pukkanós fólia és habszivacs közül hamarosan előkerült egy vízzel telt üvegtartály, nem nagyobb egy befőttesüvegnél: benne egy káprázatosan szép csikóhal lebegett, és kíváncsian pislogott felém. És előkerült belőle egy apró, szögletes doboz, nem nagyobb egy kockacukros doboznál, ami a felirat szerint egy griffmókust tartalmazott. Rá volt még ragasztva két matrica: az egyiken az állt, hogy AJÁNDÉK, a másikon meg az, hogy NE INGERELJE! Tréfára gyanakodtam, de azért óvatos mozdulattokkal bontogatni kezdtem. A belseje puha szőnyeggel volt kibélelve, benne egy kábel, és a szőnyegen összegömbölyödve aludt valami. Illetve alighanem ébredezett, mert megmoccant, nagyot ásított, bolyhos farkát kitekerintette, és álmos hangon így szólt:
– Megjöttem?
(A folytatás a nyári számban olvasható)