SZÓVIHAR
Levegőbe írom szavaim, s elfújom (néha benyelem),
zsibongó forgószélben csapdosom a tenyerem:
pongyola, pitypang, zsengeborsó,
tombola, rikkancs, vizeskorsó.
Kanyarítom a betűket, villog a szavak karátja,
az embereknek köröttem szavas lesz a kabátja.
A szél malom, a hold világ,
a szép halom, a hó virág.
Néha nem értem, mit mondanak, annyira tetszenek.
Néha megnyalogatnak s a lábamhoz fekszenek.
Néha fejbe kólintanak és megszédítenek.
Táncot járunk, pörgünk, forgunk, ugrálunk a sárban.
És felborulunk a leszedett versikék füleskosarában.