SZÓTENGEREN
Szótengerre kihajóztam, fog vitorlám szószelet,
felhúztam a horgonyomat, vár a fényes szókelet,
a szókincset felkutatom, megnyerem a szócsatát,
ha velem a szószerencse, leszek híres szóvadász.
Szóhalakat kihalásztam, hálóm tömve, elszakadt,
javítgattam, szóba fűzve szóból sodort fonalat,
bográcsban szólevest főztem, szószórómmal megsóztam,
szószirtek közt navigáltam, hullám ringatott szótlan.
Elaludtam, s hajóm messze sodorták a szószelek,
és szófelhők tornyosultak szó szerint fejem felett,
egy szó, két szó, mindjárt esik, nyakamon a szóeső,
szóviharba kerültem, ez szavamra, nem kedvező.
A szóriási szóhullámok szószigetre vetettek,
szódzsungelben elindultam, őslakókat kerestem,
vad szavaktól rettegtem, csak szóvakodva haladtam,
szóindákat félrehúztam, szóösvényre akadtam.
Egyszerre csak szószülöttek vettek körbe harcosan,
szólándzsával körülálltak, néztek engem, szótalan,
szófegyverem elvetettem, szóltam: szótörött vagyok,
és a szótörzs befogadott, töltsek ott egy szónapot.
Szószátyár, a szók főnöke egyre tovább marasztalt,
közben hajóm javítgattam ügyes kötőszavakkal,
szóharcosok a nyomomban, szóláncokkal üldöztek,
míg végül a szóközökön szerencsésen megszöktem.
Szótengeren, szóáramon utazik a szóhajóm,
azt se bánom, jöhet most már százezernyi szókalóz,
szóvicceim elsütöm majd, s aztán itt a radírom,
megküzdök a szörnyszavakkal, szókincsemet leírom.