NÉZZÜK EGYÜTT MAX WEBER KÉPEIT!

Van, aki jól emlékszik a gyerekkorára, mások ritkán idéznek fel régi emlékeket. Max Weber életművében nagy szerepet játszott a gyerekkor, az akkor átélt élmények felnőttként, Amerikában dolgozó festőként is meghatározták az alkotóművészetét.

Max Weber vallásos zsidó családban született az akkori Orosz Birodalomban, a mai Lengyelország területén. Szüleivel tízéves korában Amerikába költözött. A tehetséges fiú neves rajziskolákban tanult, tanára ismerte Paul Gauguint (ejtsd: pól gogen), akitől elleste a modern színhatások használatát, és a hagyományostól eltérő művészi megközelítést. Weber művészetére nagy hatást tett a természeti népek művészete. Fiatalon festőtanárként dolgozott, az így összegyűjtött pénzből Párizsba ment tanulni, hogy tökéletesítse a tudását. A párizsi időszakban megismerkedett az élénk színekkel kísérletező fauve-ok (vadak, ejtsd: fóv) festészetével és a kubista művészettel. Többek között Henri Matisse-tól (ejtsd: anri matisz) is tanult, és összebarátkozott a kor híres újító művészeivel, Pablo Picasso (ejtsd: pábló pikásszó) és Henri Rousseau (ejtsd: anri russzó) is a barátja lett (festményeikkel már találkozhattál a Szitakötőben).

Miután visszatért New Yorkba, Weber sokat tett a művészek közötti nemzetközi kapcsolatok kiépüléséért, festészetet tanított, megismertette a tanítványait az expresszionizmussal és más modern művészeti stílusokkal. Az európai hatások közül leginkább a kubizmus formálta látásmódját. Az amerikai közönség Weber kiállításán találkozott a stílussal, ami elsőre meghökkenést váltott ki a nézőkből. Az alkotómódszeréről azt vallotta, nem szabad, hogy a festés során túlzottan ragaszkodjunk a látható tárgyakhoz. Arra kell összpontosítanunk, miként jelenik meg bennünk a kép.

A képzőművészet mellett a tánc is hatott látásmódjára, egy orosz balettelőadás után lefestette benyomásait, később is visszanyúlt az élményhez.

Az 1930-as években a kubista festésmódot felváltotta egy új alkotói periódus: Weber a zsidó témák felé fordult. Ebben az időszakban a gyerekkori emlékeiből és a zsidó hagyományokból merített.

A kezdeti nehézségek után az egyik legfontosabb amerikai múzeumban rendeztek egyéni kiállítást munkáiból. Ekkor már elismerték a kubista korszak utáni művészetét is. A zsidó vallási és családi jele-netek megfestésekor is használta a kubista eszköztárat, a formák geometrikus alkotó-elemekre bontását.

A poszteren látható, A csellista című képen jól megfigyelhetőek a kubizmus jellegzetességei. Az aranyló háttér előtt ülő nő szinte összeolvad a kezében tartott csellóval. A figura arcvonásai elmosódottak, az arc a természeti népek maszkjait idézi. A hangszer hagyományos értelmezése szerint a nőalak formáját idézi. A kép kiegyensúlyozott hangulata talán annak is köszönhető, hogy Weber házassága első évében festette, a békés családi élet időszakában.

A látogatás című festményen a túlméretezett szemek, orrok és szájak között nehéz megtalálni a hozzájuk tartozó testeket. A szereplők elvontabb formában jelennek meg, alig kivehető, mit csinálnak a figurák. Az előtérben egy asztalt fedezhetünk fel, körülötte ülnek a vendégek. A kép hátterében épületeket látunk hasonlóan töredezett formában, az összhatás mégis harmonikus.

A Szombat című képen a háttérben két nő, az előtérben két férfi üli meg az ünnepet a hagyományos zsidó szokás szerint. Szombaton a zsidó vallást tartó hívők nem dolgozhatnak, nem végezhetnek házimunkát, a napot imára, elmélyülésre szánják, együtt ünnepelnek a rokonok. Ezen a festményen jól érzékelhető a múltat idéző téma és az újszerű látványvilág összekapcsolása, ami Weber védjegyévé vált.