AZ ERDŐ HANGJA

Fák. Bölcs öregek.
Nyurga magoncok
meg sihederek.
Áttetsző fényű
a smaragd ragyogás,
s a levelek tánca
csupa vágyakozás.
Valahol messze,
a májusi zöldben,
ágak hegedűje
rí most keserűen.
Fuvolázik a szél is,
rá madárka pittyen.
ti-ti-tá-t ver a harkály
egy vén fa tüdejében.
Lenn az avarban
lassul a ritmus,
fárad a lábam.
Ámulva hallom,
hogyan áll össze
végül hangokból
az erdei csönd.

Versmondó | Horgas Judit