NÖVÉNYEK NÉLKÜL?

A Föld növénynek nevezhető első lakói egyszerű algák voltak, melyek az ősóceánban a kékbaktériumokkal együtt fotoszintézis révén oxigént termeltek és juttattak a légkörbe.

Nekik és a belőlük fejlődött magasabb rendű növényeknek köszönhetjük, hogy a mai napig megfelelő koncentrációjú oxigént lélegezhetünk be. Az idők során a magasabb légrétegekbe került oxigénből fokozatosan kialakult a Föld körüli ózonpajzs, ami az élőlényekre veszélyes ultraibolya sugárzás ellen nyújt védelmet. Ez tette lehetővé, hogy a növények mintegy 500 millió évvel ezelőtt a vizekből a szárazföldre is kimerészkedjenek.

Hogy is kezdődött? Az első, kisméretű, villásan elágazó szárazföldi növények az édesvízi zöldalgákból fejlődtek ki, és már teljes életüket a vizeken kívül élték, de nem víz nélkül. A Föld szárazulatai akkor még kövekkel, sziklákkal borított kopár, kietlen területek voltak. Csak a folyók, tavak szélein akadt elég víz a szárazföldi növényi élet fejlődéséhez és fennmaradásához. A mai ember mindezt az ősi növények megkövesedett maradványaiból tudja kikövetkeztetni. De van még néhány olyan ma is élő növényfaj, melyek ősei már néhány százmillió évvel ezelőtt is léteztek, és amelyekről elmondhatjuk, hogy a dinoszauruszok kortársai voltak. Az egyik ilyen – ősisége miatt élőkövületnek nevezett – növény a páfrányfenyő. Ennek tudományos nevét is hallhattad már, mert gyógyhatása miatt gyakran beszélnek róla: ez a Ginkgo biloba. Nálunk parkokban fordul elő és különleges alakú leveléről könnyen felismerhető.

Évmilliókon át zajló törzsfejlődés eredménye a Föld növényzetének gazdagsága. A Föld szinte minden zugában előfordulnak növények, a hőforrásokban, az óceánok mélyén, a gleccserekben és a sarkvidékeken is. Az Antarktisz egyes szigetein az algákon kívül mohák, zuzmók és különböző gombák fordulnak elő. E zord vidéken a virágos növények közül csak kettő él, az egyik az antarktiszi sédbúza, a másik a felemásvirágú szegfű. Érdekességük, hogy az ultraibolya sugárzás ellen védő anyagokat tartalmaznak, ami nem meglepő, hiszen előfordulási helyükön bőven éri őket ez a sugárzás.

A zöld növények nélkülözhetetlenek a Föld minden lakójának, mert az állatok nagy csoportja csak növényi táplálékot fogyaszt. Így a fűféléket legelik például az őzek, a szarvasok vagy a zebrák, a fák lombját eszik többek között a zsiráfok, az elefántok, a majmok vagy a koala, ami kizárólag az eukaliptusz levelét fogyasztja. Növényi magvakat csipegető madarakat te is láthattál. A méhek, dongók, lepkék, sőt egyes madarak, például a kolibrik virágok nektárját szívogatják. Még a gyökerek is táplálékul szolgálnak egyes állatoknak, így például a földben fejlődő rovarlárváknak vagy a földalatti járatokban közlekedő rágcsálóknak. A ragadozó állatok a növényevőket eszik meg, tehát közvetve az ő életük is a növényektől függ. Gondolj bele, milyen következménye lenne, ha a zöld növények eltűnnének a Földről! Nem lenne búza, és nem tudnánk kenyeret sütni, nem ehetnél gyümölcsöket: cseresznyét, almát vagy banánt, és zöldség sem kerülhetne a húslevesbe. De az állatok is elpusztulnának, mert nem lenne többé sem fű, sem zöld lomb, sem virág, sem magok.

A szén-dioxid mennyisége a levegőben az emberi tevékenység miatt az elmúlt másfél században egyre jobban emelkedik, amit a Föld nagy tömegű növényzete az óceánokban és a szárazföldeken már nem tud megfékezni. Zöld növények híján nemcsak az oxigéntermelés szűnne meg, hanem a szén-dioxid megkötése is, és a földi légkör összetétele az élőlények számára veszélyessé válna. És akkor a Föld sem lenne már élhető.