Szigeti Zoltán

A NÖVÉNYEK ÉTLAPJA

A NÖVÉNYEK ÉTLAPJA

A zöld növények fotoszintézis útján, a levegőből felvett szén-dioxidból állítják elő szerves anyagaikat, a talajból származó ásványi anyagok és víz segítségével. Azt gondolhatnánk, hogy ha több szén-dioxid lenne a levegőben, akkor több szerves anyagot termelhetnének maguknak, vagyis gyorsabban növekednének. De ez nincs így, mert mindegy, mennyi a szén-dioxid, ha nincs elég víz, azaz, ha nem tud „inni” a növény, akkor nem tud többet„enni” sem.

Mondhatjuk, hogy a növényeknek van ízlése? Olyan értelemben, mint az ember esetében, nem, mert nincs ízérzékelő rendszerük. De egyes növények a savanyúbb kémhatású, mások a lúgos talajokat kedvelik. A rhododendron, az azálea, a ciklámen vagy az áfonya a savanyú talajt, depéldául az aranyvessző, a pünkösdirózsa és a nőszirom inkább a meszes (lúgos) talajt részesíti előnyben.

Mi történik, ha a növény olyan anyagot vesz fel, amire nincs szüksége? A magas sótartalmú területeken, tengerparton, szikeseken élők a sok sót (nátrium-kloridot) nem tudják elkerülni, felveszik azt is, bár nincs rá szükségük. Ezek a sótűrő növények a számukra káros sótól úgy szabadulnak meg, hogy a levélfelületükön lévő sómirigyek segítségével a levelek külső felszínére választják ki, ahonnan az eső lemossa, megmentve így a növényt a sómérgezéstől.

Vannak fajok, melyek hosszú évmilliós törzs-fejlődésük során elvesz-tették képességüket a fotoszintézisre, és inkább más növények kihasználására, élősködésre rendezkedtek be. Ilyenek a hazánkban előfordulók közül például a vajvirág, az aranka vagy a kónya vicsorgó, melyek nem zöldek, nincs klorofilljuk, ami a fényenergia elnyelését, hasznosítását biztosíthatná, ezért más gazdanövényekre hagyatkoznak. Másféle élősködők a fagyöngyfélék, melyek levelei zöldek és fotoszintézisre képesek. Speciális gyökereiket egy fa törzsébe mélyesztik, és abból csak a vizet és a benne oldott anyagokat vonják el saját anyagcseréjükhöz. Ezért félélősködőknek nevezzük őket.

Magasabb rendű növények, fák is szorosabb vagy kevésbé szoros kapcsolatban élhetnek együtt gombákkal, kölcsönösen segítve, „etetik”, illetve „itatják” egymást. A gombafonalak körülveszik a fák gyökereit, vagy a gyökér sejtjei közé hatolnak be. Más esetekben a fonalak a sejtek falán belülre is benyomakodnak. A fa szénhidrátokat vagy más, a gomba számára fontos anyagokat biztosít, a gomba pedig a víz és egyes tápelemek felvételében segíti a fát. Ezt a mindkét partner számára hasznos gyökér–gomba kapcsolatot mikorrhizának hívjuk.

A hangzatosan húsevőknek nevezett növények, mint például a Vénusz légycsapó, a kancsóka vagy a harmatfű általában olyan helyeken élnek, ahol a talaj tápanyag-, különösen nitrogéntartalma alacsony. A nitrogén a fehérjék nélkülözhetetlen eleme. Ezek a növények, ha nem is húsos, nagyobb állatokat, de rovarokat, hernyókat képesek csapdába ejteni. Mások nektáranyagaik segítségével még kisebb rágcsálók elcsábításával is próbálkoznak, de azok általában nagyok ahhoz, hogy a növény csapdájába essenek. A rágcsáló azonban a nektárnyalogatás közben ürülékét a levélből alakult kancsóba pottyantja, és az biztosítja a növény nitrogén- és foszforellátását.

Hát, hogy egyeseknek milyen fura ízlése van!

Kapcsolódó segédanyagok: