SZERET – NEM SZERET

Nyúltam felé. Már jött.
Mit jött? Szaladt!
Zöld fák között.
A tinta-ég alatt.
Arcán a sárga nap
pirosra gyúlt.
– Mondd csak, ki vagy,
hogy hozzád fut az út?

Elfordult.
És én is.
Nem köszönt.
És én sem.
A padban szöszmötölt,
és meglökött kicsit.
Ránéztem.
Elfordult.
És én is.
Meglöktem.