SZERENCSÉS FLÓTÁSOK

Szürke lovat látok, szerencsét találok, mondogattam iskolába menet, ha elzörgött mellettem egy szürkék húzta szekér. Első elemibe jártam (régen eleminek hívták a négy alsó osztályt), és a harmadikos szomszéd lány tanácsára megfogtam a mellényem gombját, hogy el ne tudjon szökni a szerencse. A mellényt a legnagyobb kánikulában is viseltem a gombok miatt, mert ruháim patenttal záródtak.
Hogy miféle szerencsére várok, nem tudtam pontosan, de szorgalmasan számláltam a lovakat, el akartam érni a bűvös százast. Aki ugyanis képes volt ennyit összegyűjteni, az Virág Zsuzsa szerint még a szokásosnál is nagyobb szerencsére számíthatott. Márpedig ő tudta, nagyanyja járatos volt a régi hiedelmek világában.
A cél érdekében némi csalástól sem riadtam vissza: a fehéreket, az almás- és vasdereseket is besoroltam gyűjteményembe. Sajnos, hiába, mert nyolcvan körül elvétettem a számolást. Elszalasztottad a szerencsédet, bosszantott Virág Zsuzsa, és csak azért nem nevezett szerencsétlen flótásnak, mert ezt lányra nem szokás mondani.
Flóta (fuvola) szavunk német eredetű, a 18. század óta használjuk. A szerencsétlen flótás szókapcsolat a 19. században jelent meg. Eredete ugyancsak németföldi. A középkorban a hamisan játszó zenészeket pellengérre állították.
(A pellengér középkori büntetőeszköz volt: egy dobogón emelt oszlophoz kötözték a nyilvános megszégyenítésre ítélt embereket.) Nyakukra vasból készült szégyenfurulyát lakatoltak, amelyhez ujjaikat is hozzáláncolták. Ők voltak az igazi szerencsétlen flótások. Ma az ügyefogyott, élhetetlen balekokat nevezzük így.
A 20. században megszületett a szólás ellenpárja, a szerencsés flótás. A szerencse ugyanis többféle: van jó- és bal-, sőt vakszerencse is. Szóval kiszámíthatatlan. Forgandó, mondták a régiek. Szeszélyes istenasszonyát a görögök Tükhé, a rómaiak Fortuna néven tisztelték. Kezében bőségszaruval, de könnyen elguruló golyóval is ábrázolták. Faludi Ferenc (1704–1779) Forgandó szerencse című versében azt tanácsolja: Fortuna szekerén okossan ülj, / Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj…
(A folytatás a téli számban olvasható)