ZÖKKENŐMENTES UTAZÁS
– Kérjük, vigyázzanak, az ajtók záródnak! – mondta Soma a mély bemondóhanggal szinkronban.
– Ne hangoskodj, zavarod a többi utast! – szólt rá anyukája, majd ismét a telefonjába merült.
Soma nem szeretett metrózni. Sohasem történt semmi érdekes: az utasok is mindig csak mereven maguk elé vagy telefonjaik képernyőjébe bámultak.
A metró ajtaja hangos vijjogás közepette csukódott.
Ám hirtelen egy tárgy akadályozta a végleges becsukódást: egy állólámpa. Az ajtók szétnyíltak, az állólámpa és tulajdonosa pedig fürgén beléptek a szerelvénybe.
– Húha, hát ez egy hajszálon múlt… – szólt bocsánatkérő mosoly kíséretében az utasokhoz az állólámpás férfi. Néhányan meglepve néztek fel egy pillanatra.
Az állólámpát aprólékos mintákkal telefaragott oszlop és barackszínű csipkés ernyő alkotta. Igazi antik darabnak tűnt.
Tulajdonosa ekkor meghúzott egy zsinórt, mire a lámpa világított. A férfi elgondolkodva hümmögött valamit, majd lekapcsolta az állólámpát, aztán megint fel, le és fel…
– Miért van nálad egy állólámpa? – kérdezte Soma, de anyukája rögtön rászólt:
– Soma, ne zavard a bácsit!
– Ó, szó sincs róla, hogy zavarna – válaszolt a férfi. – Bármilyen furcsán hangzik, az állólámpára a foglalkozásom miatt van szükségem.
– Mégis milyen foglalkozáshoz van szükség állólámpára? – nézett fel újságjából egy nyugdíjas bácsi.
– Túl könnyű volna, ha megmondanám. Aki kitalálja, annak odaadom ezt a lámpát! – mosolygott a férfi.
– Talán lámpaszerelő vagy? – kérdezte Soma.
– Nem, nem vagyok szerelő.
Egyre több kíváncsi arc fordult az állólámpa felé, és mind többen figyelték a történéseket.
– Régiségkereskedő? – kérdezte egy bevásárlószatyros nő.
– Ez sem talált – válaszolta a férfi.
– Talán lámpakészítő?
– Utcai mutatványos?
– Állólámpa-minőségellenőr?
Erre a tippre többen felnevettek.
Végül szinte minden utas a különös foglalkozást találgatta. Még a hatalmas bőröndökkel utazó japán turisták is kíváncsian figyelték a történéseket (de nem nagyon értették, miről van szó).
– Sajnos, senki sem tudta megfejteni a foglalkozásomat, a következő megállónál viszont le kell szálljak – mondta a férfi.
– Nagy kár, pedig régen volt ilyen különös metróutam! – kuncogott egy esernyős néni.
A férfi intett az utasok felé, majd leszállt.
Ám a peronon valaki megrángatta a kabátujját. Lepillantott: Soma volt az.
– Tudom, mi a foglalkozásod – mondta. – Az a munkád, hogy metróról metróra szállsz az állólámpáddal, hogy az utasokat felvidítsd.
A férfi elmosolyodott.
– Te tényleg kitaláltad a foglalkozásomat! Kizökkentőügynök vagyok. Igyekszem meghökkenteni az embereket, kizökkenteni őket a hétköznapokból, és arra ösztönözni, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek a metrón, a villamoson meg a buszokon – magyarázta. – Viszont mivel kitaláltad, neked adom az állólámpámat. Kéred?
Soma a fejét rázta.
– Dehogy! Hiszen szükséged van rá a munkádhoz – mondta, majd visszaszaladt az anyukájához. A mozgólépcsőről még integetett a kizökkentőügynöknek.