Palackposta

Kedves Moa!

Itt északon kitűnő nyári strandidő, mínusz huszonhét fok van. Képzeld, belekezdtem az iglum bővítésébe: egy új, kétszintes nappalit építek.

És te hogy vagy?

Baráti üdvözlettel:

Juki

Moa jól emlékezett a napra, amikor az első levelet megkapta: éppen maracuját metszett, mikor megpillantotta a patakban úszó palackpostát.

 Rögtön nekilátott, hogy válaszoljon északi levélbarátjának, az eszkimónak.

Kedves Juki!

Nálam, itt délen szintén kellemes az időjárás. Ma újabb kakaófákat telepítettem a kertbe, és a banántermés is kitűnő.

Ölellek:

Moa

A levelet gondosan összegöngyölte, és egy egészen apró palackba zárta, majd a kertben csörgedező patakhoz vitte és a vízbe dobta.

 Az üvegbe zárt levél tovasodródott.

 Patakból patakba úsztatták a hullámok. Vízeséseken, földalatti tavakon, kiszélesedő folyókon és óceáni áramlatokon sodródott keresztül.

 Északon Juki izgatottan szaladt a jégtáblák között úszó palackhoz.

 Hosszú éveken át folyt így az üzenetváltás a két levélbarát, észak és dél között.

 Történt egyszer azonban, hogy Juki hosszú időn át nem kapott postát.

– Talán megakadt valahol a válasz útközben? Vagy az én levelem nem érkezett meg? – morfondírozott. Batyujába összecsomagolt pár halat, és elindult, hogy utánanézzen a dolognak.

 Egy ideig az óceánon csónakázott, majd a szárazföldre kilépve nagy városba érkezett.

 Juki még soha nem hagyta el igluja tájékát, így a város egészen elképesztette. Sosem látott ilyen hatalmas házakat, az égen repülő járművet vagy magától mozgó lépcsőt. Furcsának találta a különböző zajokat, a város fölött lebegő szürke ködöt, a szagokat. Rosszul érezte magát, mert zavarta, hogy éjszaka nem látja a csillagokat.

 Egyik nap azonban szerencsésen megtalálta az elkódorgott palackot, és benne a saját levelét. Egy buszmegálló tetején bukkant rá. A helyiek elmesélték, hogy nemrég nagy árvíz volt a városban, akkor került fel oda, de aztán az árvíz leapadt, az üveg pedig ott maradt.

– Még ilyet… – gondolta az eszkimó. A levelet elvitte egy folyóhoz, és elengedte, de most már nem bízta a dolgot a véletlenre. Követte a palack útját.

 Bizony jól tette, mert a palack folyton megakadt: egyszer nagy kupac limlom akadályozta a tovább haladását, máskor kiszáradt körülötte a folyó.

– Úgy tűnik, valami megváltozott a vizekben… – az eszkimó megelégelte a dolgot, és zsebre vágta a palackot. Elhatározta, hogy személyesen kézbesíti a levelet.

 Jó hosszú utat tett meg, mire elért délre. Annál boldogabb volt, mikor végre személyesen is megláthatta levelezőbarátját, Moát.

 Juki, miután megkóstolt egy sárga, érett banánt, nem is akart visszamenni északra. Úgy döntött, jó darabig Moánál marad.

 A két barát azóta is együtt él: közösen gondozzák a kakaófákat és maracuja-palántákat. Ha kedvük szottyan, megfürdenek a kerten átfutó patakban, napnyugta után a ragyogó csillagokat csodálva hallgatják az éj andalító neszeit.

 Olykor útnak indítanak egy palackpostát, és remélik, hogy egyszer újra visszaállnak a régi áramlatok, és választ sodornak hozzájuk…

mesemondó | Horgas Judit