A BECSOMÓZÓDOTT KERT
Az első csomók a fűszálakon jelentkeztek. Aztán a fűszerek és a virágok szárain, majd átterjedtek a liliomfa gyökereire, a patak hullámaira. Még a kert felett ívelő szivárvány is összecsomózódott. A madarak torkán megakadt a hang, így a madárdal recsegett és hamisan szólt. A bazsalikom és a levendula elvesztette az illatát, a szivárvány minden színét.
A kert lakói úgy érezték, mintha az ő szívükön is nagy csomó volna.
– Hallottatok már Borbolyáról, az alakváltó boszorkányról? Talán ő jár a kertben éjszakánként, ő varázsol mindenre csomót… – vetette fel Ede, a fűszerkert törpéje.
– Lessük meg, és kapjuk el éjszaka! – ajánlotta Guszti, a sün.
A kertlakók napnyugtakor elbújtak az eprek között. Visszafojtott lélegzettel vártak a sötétségben.
Csak vártak, és vártak… A kertben vészjósló csend uralkodott. Aztán halk, nyöszörgő hangra lettek figyelmesek.
– Jaj, jaj… Ó, de nehéz…
– Halljátok? – suttogta Magnólia, a liliomfában lakó tündérlány.
– A kert közepe felől jön a hang, ahol a patak ered! – sziszegte Aladár, a botsáska.
A kertlakók óvatosan lopakodtak a furcsa hang irányába.
– Hiszen ez a forrás! A forrás nyöszörög!
Ahol a víz előtört, nagy kő állta el a patak útját. A víz vékony sugárban bújt ki a nagy kő alól, és meg-megbotlott benne, így fodrain gubancok és csomók keletkeztek.
– Itt a probléma! – bólogatott Aladár. – A víz, ami az egész kertet táplálja, gubancos. Arrébb kellene tolni a követ.
A kertlakók nekigyürkőztek, de ahogy megmozdították a követ, az megrázkódott, és átváltozott: egyszeriben Borbolya állt előttük, az alakváltó boszorkány.
– Hogy merészelitek meggátolni az összegubancoló-akciómat?! Mindjárt szederindát varázsolok belőletek és titeket is összegubancollak!
A boszorkány legyintett a varázspálcájával, és a kertlakók azon nyomban szederindává változtak. De mert kúszónövénnyé váltak, fürgén kúszni kezdtek a boszorkány felé. Pillanatok alatt körülfonták Borbolya lábát. A boszorka megbotlott, a varázspálca a kezéből a vízbe hullott, és a varázslat megtört.
A forrás hatalmasat sóhajtott. A víz nagy lendülettel tovaáramlott, és messzire sodorta Borbolyát a varázspálcájával együtt. Áramlott a folyó, eljutott a fűszerkertig, megöntözte a bazsalikomot, a levendulát és a mentát, az epreket, és a csomók mind megoldódtak. A patak keresztültáncolt a liliomfa gyökerei között, és a fa rögtön kivirágzott. A visszaváltozott kertlakók elégedetten szagolgatták az édes illatú virágokat.