A SZENDVICSHERCEG
A szendvicsherceg nem sokra vitte. Bátyja legidősebbként örökli apjuk királyságát, kisöccse kiszabadította a hétfejű sárkány karmai közül a szomszéd ország hercegnőjét, fele királyságot kapott és hetedhét országra szóló lakodalmat csapott. A szendvicsherceg unta, hogy nincs változás az életében.
Fogta pej lovát, nem szólt senkinek az udvarban, útnak eredt. Miért is szólt volna? A középső herceget nem említik a mesék.
Vágtatott, míg egy hatalmas kunyhóhoz nem ért. Olyan hatalmas volt ez a kunyhó, hogy nem érte fel az ajtó kilincsét, ezért a kulcslyukon keresztül mászott be. Nagyon elfáradt, de elállt a lélegzete, amikor megpillantott egy óriást ebédelni az asztalnál.
– Küklopsz! Állj ki ellenem, hadd menjen híre a hősiességemnek!
A kivénhedt óriás mérgesen nézett a középső hercegre.
– Nincs nekem erre időm! Két hete járt itt az öcséd, mielőtt vele találkoztam, kétszemű óriás voltam. A küklopszoknak egyébként is a homlokuk közepén van a szemük, meg ne halljam még egyszer, hogy így nevezel!
A szendvicsherceg csalódottan lovagolt tovább a kerekerdő közepéig. Ott élt a nyugati boszorkány, éppen söprögetett.
– Banya! Varázsolj békává, hadd csókoljon meg egy királylány, hogy életünk végéig boldogok lehessünk!
A boszorkány sértődötten fordult a herceghez.
– Ha el is tekintek attól, hogy banyának szólítottál… Békát csókolgatni? Kinek jó az? Amúgy sem varázsolok már, mióta az öcséd felzabálta a mézeskalács kunyhómat! Nincs tető a fejem fölött, és még a romokat takarítom.
A herceg elkeseredetten folytatta útját a hétfejű sárkány barlangjához. A sárkány az íróasztalánál ült.
– Sárkány! Tudom, az öcsém kiszabadította a hercegnőt és feleségül vette. Nem tartasz fogva véletlenül egy másik lányt, akit kiszabadíthatnék? Nem kell királylánynak lennie…
A sárkány orraira tolta szemüvegjeit, és gondterhelten a hercegre nézett.
– Nem érek rá, meg kell csinálnom az adóbevallásaimat. Hetet, érted? Hetet!
– Segítek!
– No, azt megnézem!
A herceg segített a sárkánynak, aki hálából ellátta temérdek gyémánttal, amit legyőzött lovagoktól gyűjtött be.
– Herceg létedre hogyhogy értesz az adóügyekhez?
– Se királylány, se öröklés, így aztán tanultam.
Hazafelé megállt a boszorkánynál, és segített új mézeskalácsot sütni a kunyhójához. Mint kiderült, a herceg sütni is jól tudott. A boszorkány békacsókolgatás helyett udvarlási tanácsokkal látta el.
Végül visszatért az óriáshoz, és megpillantotta szépséges unokáját, aki szerencsére nem nőtt hatalmasra. A lánynak is megtetszett a daliás herceg.
– Inkább az unokámat vidd, mint a másik szememet! – dünnyögte az óriás.
Visszatérve a palotába egyheted országra szóló lakodalmat csaptak. Nem volt nagy kaland, de mégiscsak változott a szendvicsherceg élete.