AZ ÜZENET
Vicces bácsi összepakol. A nyakkendő vége kilóg a táska oldalán, mintha nyújtaná a nyelvét. Vicces bácsi komoly ember. Ausztriába utazik. Mestersége a címere. Azt kacagom, hogyha elmegy, a helyére visszaköltözhetne messzi apu. Anya megsimogatja a fejem. Aki elment, az már nem jön vissza, mondja. Vicces bácsi se? – kérdezem. De, ő havonta egyszer visszajön. Sok pénzünk lesz. Lesz majd iPad, nyaralás, új autó. Nekem is lesz autóm, egy Ferrari. Engem se fognak sokat látni. Reggel egy kakaó kiflivel, este tévé. Közte meg a jövés-menés. Pláza, bank, kávéház, néha a suli, ha belefér az időmbe. Az vicces lesz, ha bemegyek a 3/B-be a Ferrarival. Bocs a késésért, sok a meló, mondom majd, és ledobom a táskám az asztalra. A telefonomat se adom le a portán. Fontos hívást várok az egyik ügyfelemtől. Bár, őszinte leszek, nincsenek ügyfeleim. Anyukám van, új tesóm, aki idősebb nálam, és undok. Ő a Vicces bácsi fia, az előző családjából. Meg persze van a saját apukám, a messzi apu. Anya azt mondja, valahol az óceánon túl lakik egy másik családdal, és ott is van egy új testvérem. Majd egyszer találkoztok. De én nem akarom megvárni azt az egyszert. Úgyhogy, ha vége a mateknak, beülök a Ferrarimba és megkeresem. Szeretnék elbeszélgetni messzi apuval. Vagy csak megölelni, mint amikor még óvodás voltam. Akkor még minden jó volt. Nemcsak azért, mert messzi apu itthon volt, hanem mert nem kellett feszengenem a saját szobámban, hiszen nem jött még ide a Vicces bácsi undok fia. Vége a mateknak, indulni kell.
Beletaposok a gázba, és meg se állok az óceánig. Na jó, ez se igaz, mert egyszer benyomom a satuféket, amikor leelőzöm Vicces bácsi pöfögő kocsiját. Hadd egye a fene. Ilyen lesz, ha sok pénzünk lesz meg közös nyaralás. Készüljön csak fel, ha be akar vágódni nálam! Én mindenesetre bevágódom elé, fékezek, aztán gázt adok, hogy csak úgy porzik.
Az óceán partján felülök a motorháztetőre. Eszembe jut, hogy kellene egy olyan óriás, mint amilyen János vitéznek volt. Aki átvisz az Óperencián. És tüzet lehet gyújtani a fülében. De nincs itt óriás, csak egy vacak Ferrari, amivel nem lehet átkelni az óceánon. Viszont a lábam előtt van egy üres üdítős üveg. Már tudom a megoldást. Kitépek egy lapot a magyar füzetemből. A legszebb tollammal fogok írni, gömbölyű betűkkel, ahogy elsőben tanultuk. És rajzolok is. Ezt majd biztosan megkapja messzi apu. És akkor…
Vicces bácsi puszit ad. Ügyes gyerek legyél, mondja, és megpaskolja az arcom. Anyát megöleli. Egy rúzsfolt marad az arcán. Vicces. Kacagnak. Rúzsfoltanyu minek örül? Nem is örül, csak kacag. A palackposta pedig ott hánykódik valahol a hatalmas hullámok között. Legalábbis így képzelem.