VÁMPÍROK

Mióta már nagy vagyok, egyedül alszom el.
Este Anya jóéjtpuszit ad,
és halkan becsukja a szobám ajtaját.
Egészen kicsire gömbölyödök
a takaró alatt, és próbálok
nem gondolni a vámpírokra,
akik kinn a sötétben csak arra várnak,
hogy ha felkelnék, elvigyenek,
és reggelre én is zombi legyek.
Szorosan átölelem a babámat,
nemcsak játszásiból, hanem
igazán, mert a meleg fészekben
az én babám nőni kezd,
először csak akkorára, mint én,
aztán túlnő engem is, úgyhogy fekve
már nem is fér el mellettem,
ezért az ágyam szélére ül.
És amikor éppen olyan nagy lesz,
mint Anya, a fülembe súgja,
hogy becsukhatom a szemem,
elijesztette a vámpírokat.

Veled is előfordul, hogy szörnyeket képzelsz a sötét szobába vagy a falon túlra, akik csak arra várnak, hogy lehunyd a szemedet? Mi segít ilyenkor az elalvásban? Készíts képes-szöveges leírást és küldd el a szerkesztőség postai vagy elektronikus címére 2016. február 12-ig!

A leggondosabb munkák alkotóit megjutalmazzuk!