SÁRGADINNYE, GÖRÖGDINNYE

Sárgadinnye inda, görögdinnye inda, nő, fut összevissza. Tekeredik, iramodik, karon fogva kanyarodik, már burjánzik, már virágzik. Kicsi gumók az egyiken, kicsi gumók a másikon, és ni! Két nagyobb gömb kerekedik, gömbölyödik, egy világos, egy sötétzöld virít egyik s másik száron!

Megszólal a sárgadinnye:

– Most hogy tudjam, melyik vagyok, melyik indán meddig futok? Annyit tudok, és ez nem sok, hogy a nevem, becses nevem: Vendel!

Felel rá a görögdinnye:

– Hej, barátom, tőszomszédom, Vendel! Ez nyomja az én lelkem is, hidd el! Amit tudok, az csak annyi szinte, hogy a nevem, becses nevem: Vince!

Nőtt a két gömb, Vendel, Vince, sárgadinnye, görögdinnye.

Hát egy reggel így szól Vendel:

– Hej, barátom, tőszomszédom, Vince! Meg kell mondjam, jobb, ha tudod: akkora már a fejed, mint egy görögdinnye!

Felel erre Vince:

– Hej, barátom, jópajtásom, Vendel! Én is aggódom miattad, hidd el! Ragyás lett az egész fejed, nem is zöld már, nem is kerek! Kimondom hát, ne vedd a szívedre: olyan lettél, mint egy sárgadinnye!

Egymásra néz a két dinnye, sárgadinnye, görögdinnye, és egyszerre mondják:

– Ejnye!

Úgy nevetnek, úgy nevetnek, attól félnek, kirepednek.

Másnap aztán jött két gyerek, egyik Előd, másik Elek. Elek futott Előd előtt, ő látta meg őket előbb.

– Sárgadinnye, görögdinnye! – kiáltotta, mert nem tudta, hogy a nevük Vendel, Vince.

Elek vitte Vincét, Előd vitte Vendelt. Befutottak a konyhába, készülve a lakomára. Sárgadinnye, görögdinnye így kerültek az asztalra.

Elek, Előd lakmározott, tyúkoknak a héja jutott.