ZSINEGEK ÉS BILINCSEK MÁGUSAI
A lakat megalkotásáig az emberek féltett értékeiket növényi rostokból font zsinegekkel vagy kötelekkel kötötték össze, hogy az illetéktelenektől megvédjék azokat. A kötések oldását, kibontását ravasz csomózással nehezítették. A trójai háborúból hazaindult Odüsszeusz a phaiák (ejtsd: faják) király udvarában az ajándékba kapott drága ruháit, értékes tárgyait ládába tette, és annak fedelét kibogozhatatlan kötélcsomóval zárta le. Híres csomó legendája kapcsolódik az ókori anatóliai államhoz, Frügiához, amelynek hosszú időn át nem volt királya. A jósok úgy döntöttek, a fővárosba ökrös szekérrel érkező első embert megteszik uralkodónak. A megtiszteltetés egy Gordiasz nevű parasztembert ért, akinek a fia később apja szekerét a frügiai főistennek ajánlotta fel, és a jármot a szekér rúdjával úgy kötötte össze, hogy a kötél végeit a szoros csomó belsejébe rejtette. Amikor évszázadokkal később hadjárata során Nagy Sándor a városba érkezett, a somfaháncsból font gordiuszi csomóról az a legenda járta, hogy kioldója lesz Ázsia ura. A makedón király végül kardjával kettévágta a kötést, és néhány év múlva a jóslat beteljesült, és meghódította az Indus folyóig terjedő területet.
A zsinegek, kötelek kötésének módjai megmozgatták a bűvészek fantáziáját. Mutatványaiknál főleg a barátságkarkötőknél is használt csúszócsomót alkalmazták. Az amerikai Davenport testvérek legnagyobb sikerüket a szellemszekrényes mutatványukkal aratták. A két mágust összekötözött kézzel egy kétfülkés szekrénybe ültették, amelyben harangok és hangszerek voltak. Amikor az ajtókat becsukták, a zeneszerszámok megszólaltak. Mivel a produkció végén a két bűvész változatlanul gúzsba kötve lépett ki, azt állították, a hegedűkön, gitárokon szellemek muzsikáltak. A hiszékeny közönség mindaddig elhitte ezt, amíg 1865-ben egy liverpooli fellépésen a nehezen oldható bolondcsomóval rögzítették a bűvészek karját, amelyet képtelenek voltak kibontani. A felháborodott közönség törni-zúzni kezdett, és visszakövetelte a belépők árát.
A Davenporték trükkjeit újraalkotó illuzionisták már saját ügyességükkel magyarázták mutatványaik sikerét. Így tett az egyik leghíresebb szabadulóművész, az 1874-ben Budapesten született Weisz Erik, művésznevén Harry Houdini (ejtsd: heri hudíni). Négyéves volt, amikor szüleivel az Egyesült Államokba vándorolt. Eleinte kártyatrükkökkel lépett fel, azután fő attrakciójaként zárt terekből nyaktörő módon menekült meg. Houdinit 1900-as európai körútján már a szökés művészeként ünnepelték, mert előadásán egyszerre több bilincsből is képes volt kiszabadulni. A zár-gyártók igyekeztek próbára tenni a mágust. Egy angol lakatos öt éven át tökéletesítette feltörhetetlennek tartott zárját, de Houdini egy óra alatt kinyitotta azt. A következő években utcai közönség előtt daruról alálógva szabadította ki magát láncokból, kötelekből vagy kényszerzubbonyokból.
Napjainkban a budapesti Dísz téren álló Houdini Házban láthatók a kellékek, amelyeket a fellépései során a híres szabadulóművész használt. A gyűjtemény igazgatója, David Merlini maga is követte a nagy elődöt: televízióban élőben közvetített előadásain szíjakból, bilincsekből oldozta ki magát életveszélyesnek tűnő körülmények között.