Reszler Gábor

GYÖNYÖRŰ FORMÁK VARÁZSA

GYÖNYÖRŰ FORMÁK VARÁZSA

„Nézz bele ebbe a varázslatos csőbe, amelyben – a fénytörésnek és tükröződésnek köszönhetően – pár gyöngyből és kristályból gyönyörű képek végtelen sorát láthatod” – olvasható a fantáziát megmozgató játék ajánlójában. A szemet gyönyörködtető kaleidoszkóp története a 19. század elejére nyúlik vissza. Az optikai játékszer működési elvének tudományos leírása a brit feltaláló, David Brewster [ejtsd: dévid brúsztör] érdeme, aki fénytani kísérletei során felismerte a fényvisszaverődés és fénytörés törvényszerűségeit. A játék nevét három görög szóból alkotta, amelyek jelentése: szép formákat szemlélő.

A ma ismert üvegtükröt először a 13. századi Murano szigetének üvegművesei állították elő. A tükör tömeggyártása pár száz évvel később, az ipari forradalom után kezdődött. A fényvisszaverő tulajdonságok tanulmányozásakor David Brewster felfedezte, hogy a különböző szögben egymáshoz illesztett tükörlapok elé tett gyertya képe csodásan megsokszorozódik. A fényvisszaverő tükröket csőbe illesztette, amelynek az elejére színes üvegszemcséket helyezett. A henger végét homorú lencsével lezárta, ezzel megalkotta a kaleidoszkóp első példányát. Felismerte, hogy a csodás találmány akkor adja a legnagyobb élményt, ha a benne található tükrök egyenlő oldalú háromszöget alkotnak. A kaleidoszkóp gyorsan népszerű lett, Londonban és Párizsban három hónap alatt kétszázezer darabot adtak el belőle.

A kaleidoszkóp gyermekjátékként kezdte hódító útját, ám az évtizedek során egyre kevesebben voltak kíváncsiak rá. Úgy tűnt, a mozik térhódítása és a televíziózás végleg a múzeumok vitrinjeibe zárja a kaleidoszkópot. De az 1970-es évektől ismét népszerűvé vált ez az optikai eszköz, részben új típusa, a teleidoszkóp megalkotásának köszönhetően. Ebben a változatban nem a csőbe zárt apró tárgyak tükröződéseit figyelhetjük meg, hanem bármit megcsodálhatunk a környezetünkben a reggelire kínált, színes puffasztott rizsszemektől a falevélen csillogó vízcseppig. A kaleidoszkóp újbóli felfedezése lázas gyűjtőszenvedéllyel társult. A megszállott gyűjtők kitartóan járták az ócskapiacokat, a régiségboltokat kaleidoszkópok után kutatva, és a szerencsésebbek olykor kisebb vagyont érő, ékkövekkel díszített, aranyozott ritkaságokkal térhettek haza. A felfokozott érdeklődés a képzőművészeket is műalkotásokra ösztönözte. Ezek közül egyediségével kitűnik a mesebeli óriás játékszerének is beillő, nagyméretű kaleidoszkóp, amely az amerikai San Diegóban a turisták egyik kedvelt úti célja.

A vidámparkok üzemeltetői is ráéreztek a varázstükrök közönségcsalogató erejére. Az óriási kaleidoszkóp belsejére emlékeztető, egyirányú fényáteresztő tükrökkel borított alagútban önmagukat nem látják a kalandra vágyó látogatók, csak az űrteleszkópok kivetített felvételeiben gyönyörködhetnek, és a nesztelenül suhanó hullámvasúton ülve a csillagközi űrutazás élményét élhetik át.

Az optikai játékszer megihlette az okostelefonokra telepíthető program, a lamaszkóp alkotóit. A képernyőn ujjunkat mozgatva elbűvölnek a varázslatosan kavargó formák.

Kapcsolódó segédanyagok: