FOGADÁSBÓL A FÖLD KÖRÜL
A Magyarországon Verne Gyulaként ismert francia író, Jules Verne (ejtsd: zsül vern) a természettudományi ismeretek népszerűsítőjeként a tudományos-fantasztikus irodalom előfutára volt.
A természeti törvények határait feszegetve vitte hőseit tengermélyi utazásokra, megmászhatatlannak tartott hegycsúcsokra és a Holdra. Műveiben száznál több fantasztikus tervet és találmányt említett, amelyekből mintegy hetven – az űrhajótól a televízión át a hangosfilmig – mára megvalósult. Jules Verne kalandregényeire felfigyelt az egyik könyvkiadó, és 1862-ben évente két regény megjelentetésére szerződött vele. A művek a Különleges utazások sorozatban láttak napvilágot, elsőként az Öt hét léghajón címűnek örülhettek az olvasók. 1873-ban jelent meg a Nyolcvan nap alatt a Föld körül. A történet főhőse egy londoni úriember, aki 20 ezer fontban fogadott, hogy nyolcvan nap alatt körbeutazza a világot. A közlekedést könnyítő vasúthálózat és a gőzhajózás reményt adott a győzelemre, de számos veszélyes kaland, hányattatás miatt végül csak azért nyerhette meg a fogadást, mert keleti irányban haladva, a nemzetközi dátumvonalat átlépve egy napnyi időt nyert.
Vajon honnan vette Verne regényéhez az ötletet? Akadnak, akik az itáliai utazó, Giovanni Careri (ejtsd: dzsovánni karéri) alakjában látják az előképet, aki a 17. század végén a Közel-Kelettől Amerikán át kereskedőhajókon járta be a világot. Ötévnyi utazásának költségeit úgy teremtette elő, hogy olyan árukat, főleg bort vagy szárított gyümölcsöt vásárolt, amelyeket a következő úticéljánál drágábban eladott. Világjárását könnyítette, hogy Kínában a pápának dolgozó hírszerzőnek vélték, ezért az ottani jezsuita misszionáriusok mindenben segítették. Verne ihletője lehetett William Perry Fogg amerikai szerencselovag és író, aki 1868-ban indult világ körüli útra, és az első amerikaiként beutazta többek között Japánt is. Egy másik amerikai üzletember, George Francis Train (ejtsd: dzsordzs frenszisz trén) háromszor járta körbe a világot, egyszer nyolcvan nap alatt, és mivel útjáról az egyik francia folyóirat is beszámolt, úgy vélte, Verne róla mintázta regénye főhősét. Az ihletadók között tűnik fel Thomas Cook (ejtsd: tomösz kuk), aki angol üzletemberként először alapított utazási irodát, és körutakat szervezett az érdeklődőknek. 1851-ben 150 ezer ember utazását szervezte meg a londoni világkiállításra.
Verne regénye sokakat világjárásra bátorított. Az újságolvasók izgatottan követték az utazásokról szóló híreket, így két magányos hölgy vállalkozásáról szóló beszámolókat. Nellie Bly (ejtsd: nelli bláj), a New York World újságírójaként gőzhajón indult Anglia felé 1889-ben, hogy a regényben leírt utat bejárja. Kihívója, Elizabeth Bisland (ejtsd: elizabet bizlend) egy másik hírlap támogatásával ellenkező irányban haladt. Bly Hongkongban értesült vetélytársáról, de elutasította a versengést. Azt mondta, ha Bisland nála rövidebb idő alatt szeretné megtenni az utat, az legyen az ő gondja. Végül Bly 72 nap után ért célba, míg kihívójának útja egy gőzhajó lekésése miatt négy és fél nappal tovább tartott. Tizennégy esztendővel később egy amerikai színikritikus 54 nap alatt járta körbe a Földet. Száz évvel Verne regényének megjelenése után arról cikkeztek, hogy repülőgép nélkül a bolygókerülő utazás az útlevelek és a vízumok beszerzése, a menetrendek összehangolásának nehézségei, valamint a hajójáratok hiánya miatt 102 napig tartana.