ÁTOKŰZŐ AMULETTEK ÉS TALIZMÁNOK

„– Az amulettemért jöttem – szólt a török alázatosan. – Neked az semmi. Nekem benne van minden erőm. Mióta nincs velem, szerencsétlen vagyok mindenben. Házam volt a Boszporusz partján: gyönyörű kis palotám. Azért vettem, hogy öregségemre oda telepedjek. A ház megégett. A benne volt kincseket ellopták. A karomat egy csatában átszúrták. Nézd a bal kezemet: talán örökre nyomorék.”
Ezekkel a szavakkal könyörgött Jumurdzsák Gárdonyi Géza Az egri csillagok című regényében Gábor papnak, aki évekkel korábban elvette a töröktől az amulettjét. A janicsárok között nevelkedett katona a négyszögletes fekete köves gyűrűje nélkül szerencsétlennek érezte magát, félt, hogy további baj és veszedelem éri. Hitt abban, hogy ha az amulettjét visszakapja, sorsa jobbra fordul, a rosszakarói átkaival együtt a nehézségek és a veszteségek elkerülik.
Az emberek hosszú évszázadokon át az átkot, azaz a rossz kívánását mágikus erejűnek hitt tárgyakkal, amulettel és talizmánnal igyekeztek kivédeni. Amulettnek tekintették a természetben talált drágakövet, fémet, állati karmot vagy fogat, de az emberformálta tárgyat, így papírra írt vagy fémbe karcolt feliratot tartalmazó medált és a rosszat elhárító nyakéket is.
Az ókori Egyiptomban a legelterjedtebb amulett a szkarabeuszbogarat ábrázolta, amelyről úgy hitték, a túlvilágon újraéleszti a halottakat. Az ókori görög hagyomány örököseként a rómaiak isteneik erejét jelképező drágakövektől reméltek védelmet. Hitük szerint a főisten, Jupiter a tejszerű kalcedonnal, a hadisten, Mars a vörös jáspissal sugározta védelmező erejét az amulett viselőjére. A fiú gyerekek nyakába erszényalakú, a lányokéba félhold formájú medált akasztottak, és felnőtt korukig azt viselték. A honfoglaló magyarok sírjaiban talált nyakláncokon valószínűleg a harci sebesülésektől védő amulett lóghatott. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik Könyves Kálmán királyunk (aki 1095–1116 között uralkodott) amulettgyűrűjét. A trónon Szent Lászlót követő uralkodó pecsétgyűrűjét a karika belsejében található felirat teszi különlegessé. Szakértők szerint a véset villámcsapás és betegségek ellen védte tulajdonosát. Maga a gyűrűforma a végtelent jelképezte, de egyúttal azt a zárt teret is, amelyen belül viselőjét az ártó hatalmak, álnok erők nem veszélyeztetik.
A gonosz indulatok, ártó szándékok hárítására használták a védelmező tárgyak másik típusát, a talizmánt. Formájukban, megjelenésükben hasonlítanak az amulettekre, elkészítésük módja azonban alapvetően eltérő. Évszázadokkal korábban úgy tartották, hogy megalkotásukhoz a csillagjósok tudománya szükséges.
A talizmánt kedvező égi esemény pillana-tában kellett létrehozni, ezért az asztrológiát a középkorban a talizmánkészítés tudományának is tekintették.
A varázserejű tárgyat ólomból, vasból, bronzból, aranyból vagy ezüstből készítették. Hogy ereklyetartó is lehetett talizmán, arra a franciaországi Rheimsben (ejtsd: ránsz) őrzött aranyékszer a példa. A feljegyzések szerint a talizmánt Nagy Károly császár nyakában találták, amikor 1000-ben III. Ottó császár megnyittatta a Frank Birodalom uralkodójának sírját. Ártó szándékú talizmánokról is tudunk. Azokat szurokból, kátrányból formálták, hogy segítségükkel viszályt szítsanak vagy pereskedést nyerjenek.