RENGETEG
2017/39
2017-09-01
| Vers, 20173908 – Rengeteg

Messze röpül a juharpropeller,
makkot szór szanaszéjjel a tölgy.
Ásni, kapálni erdőt sosem kell,
simogatón ölel magot a föld.
Cserje, bokor nő, fák föl az égig.
Csupasz lábukon nincs zokni, cipő.
Vaddisznó döcög, őz heverészik,
legyen bár zord tél vagy nyári eső.
Fenn a fenyvesek tűciteráján,
estéli nótáját játssza a szél.
Távol dallamot zenget a sármány.
Völgybe leszédül a vad meredély.
Bűvös az erdő, mesemély rejtek,
megbúvik benne a róka, a csíz.
Hajnali harmat illata terjed.
Szomjadat oltja a friss patakvíz.