Rend a lelke mindennek
Rendet tartunk a fiókunkban,
a padokon, a szekrényben
és az osztályteremben, mondta
Pötyi néni. Aki nem vált cipőt,
nem köti be a füzetét vagy szétszórja
a színeseit, az megemlegeti.
Én tartottam, tartottam a rendet,
de a rend nehéz volt, még
az iskolatáskámnál is súlyosabb,
amit apu megmért, kilenc és fél
kiló, mutatott a mérlegre,
pedig a tornazsákot nem is adta hozzá.
Egy napon aztán
nem tudtam tovább tartani, otthon
felejtettem a nyelvtan munkafüzetemet,
hogy lehetsz ilyen rendetlen, fiam,
förmedt rám Pötyi néni, ha még egyszer
előfordul, akkora egyest kapsz,
hogy kilóg a naplóból.
Mondtam anyunak, ne izguljon,
mert elsőben tanultuk,
hogy az egyes a legkisebb szám.
És tudom, hogy a naplóba nemcsak
az, még az ötös is belefér.