MI EZ AZ EGÉSZ?

Eszedbe jutott már, hogy az egészséges szó azt jelenti, hogy valaki egész, azaz teljes, hiánytalan, sértetlen? Egész szavunk eredetileg éppen egészségeset jelentett, már a –ség képzőnélkül is, és csak később bővült – ezzel szorosan összefüggő – további jelentéseivel. A fent említett szavakon kívül utalhat arra is, hogy valami ép, egységes vagy maradéktalan – attól függően, hogy éppen miről van szó.
Erre az elsődleges jelentésre az 1372-ben írt, de számunkra 1440 körül másolt változatában fennmaradt Jókai-kódex ad példát: „egész barátok és betegek” (pontosan: egesz baratok es betegek). Ugyanekkor már az egészség szó is létezett. Ez szerepel az 1300-as évek első harmadából származó Gyulafehérvári Sorokban is: Kórságban valóknak egészsége (Koorsagbon walacnok egessege). De ezt használja a 16. század végén Balassi Bálint is híres, Hogy Júliára talála, így köszöne néki kezdetű énekelt versében, köszöntés gyanánt:
„Ez világ sem kell már nékem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem;
Egészséggel, édes lelkem!”
Ilyen duplázásra több példát is találunk a magyar nyelvben: bő és bőséges, dicső és dicsőséges, jó és jóságos, szép és szépséges voltaképpen ugyanazt jelenti, noha megfigyelhető némi különbség: a nadrág szára bő, a reggeli bőséges, a bizonyítvány jó, a tanító néni jóságos,felcserélve viszont elég különösen hangoznának. Később már elavultnak hatott, ha az egész szót ’egészséges’ értelemben használták. Ma csak a képzős formával fejezzük ki, hogy valaki egészséges.
Az egész további, kevésbé ismert jelentése még az összes, valamennyi, mindenki. Például: Egy pillanatra az egész róka ott vót körülötte mind – idéz az Új magyar tájszótár egy népmesét, amelyben a mondat az összes rókára vonatkozik. Ez a jelentés csak a magyar nyelvterület néhány kisebb részén használatos, például a ma már Romániához tartozó Brassó és Bákó megyében élő magyarok körében.
Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versében többféle értelmet kap a szó. Közvetlenül egy szerelmi kapcsolat „eltört”-ségére utal, de mint általában a jelentős versek, ez is mélyebb rétegekbe mutat.
A filozófusok, irodalomtörténészek gyakran úgy vélik, Ady kimondta az addig egységes világszemlélet megbomlását. A nagybetűs Egész feltűnően jelképes:
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Az egészség hiányát a képzett alakhoz toldott fosztóképzővel fejezzük ki évszázadok óta: egészség-telen. A 17. század derekán ugyan megjelent egy javaslat az egésztelen használatára, de nem vált népszerűvé, így tartóssá sem. 1902-ben így írt az ötletről Szily Kálmán szerkesztő A magyar nyelvújítás szótárában: „Szerencsére nem jött divatba”.
Annál divatosabb viszont napjainkban „teljes életet élni”. Ennek jelentése persze egyénenként változhat, de nem csupán a testi, szellemi és lelki egészségre vonatkozik, hanem arra ösztönöz, hogy próbáljuk a saját helyzetünkből kihozni a legtöbbet, azaz ne mások állapotához viszonyítsunk, hanem egyénileg alkossuk meg a magunk egészét.
És aztán vigyázzunk rá, hogy el ne törjön!