Kint vagyunk a vízből
Jól ismert példa az alakjukban véletlenül egyező, de jelentésükben teljesen különböző szavakra az ár. Ezt a kétbetűs szót használjuk arra, hogy valami mennyibe kerül, és a hegyes végű cipészeszközre is, amit a legtöbben csak a tankönyvben láttunk épp a nyelvtani érdekesség szemléltetésére. Ez a szó jelöli régies mértékegységként a 100 négyzetméternyi területet (ennek a százszorosa a hektár), és végül ezzel fejezzük ki a víz vagy más folyadék nagymértékű túlfolyását, áradását, az apály, azaz a visszaszorulás, süllyedés ellentéteként. Ezek a jelentések teljesen függetlenek egymástól, és különböző nyelvi folyamatoknak köszönhető, hogy mindegyikre ugyanazt a szót használjuk. Ezeket hívjuk azonos alakú szavaknak, idegen szóval homonimáknak.
Talán egyetértesz velem, hogy a négyféle jelentés közül biztosan nem a cipészszerszámra vonatkozót használják a legtöbben a minden-napokban. De azok sincsenek túl sokan, akik mértékegységként emlegetnék. Annál többen beszélünk róla azért, mert valamit drágállunk a boltban: például, ha már megint felment a vaj ára, vagy ha megvárjuk, amíg valami akciós lesz, mert teljes áron biztos, hogy nem vesszük meg! De bizonyára sok esetben használatos a negyedik jelentésében is, hiszen a víz életünk meghatározó, sőt, felbecsülhetetlen és elengedhetetlen része. Most azt nézzük meg, hogy ez az egyébként színtelen, szagtalan és íztelen folyadék milyen hatással van a mindennapi nyelvhasználatunkra, hogyan fejezünk ki vele különféle élethelyzeteket.
Amikor például valaki egyetért a nagy többség véleményével, akkor azt mondjuk rá: úszik az árral. (Ugyanezt a maláj nyelvben úgy fejezik ki, hogy a halak követik a folyót.) Ha pedig azt is érzékeltetni akarjuk, hogy az illető nem igazán gondolkodott el a többiek véleményén, és inkább csak az egyszerűség kedvéért csatlakozott hozzájuk, akkor azt is mondjuk, hogy sodródik az árral, mint aki nem tudja befolyásolni a haladási irányát, csak viszi magával a nagy tömegű víz. Aki viszont szembefordul a közvéleménnyel, és ezzel nehéz feladatot vállal magára, az árral szemben úszik. Ha egyszer lehetőséged lesz folyóban fürödni biztonságos körülmények között, próbáld ki, milyen egyszerű ugyanabba az irányba úszni, amerre egyébként is halad a folyó, és milyen nehéz, sőt, sokszor lehetetlen azzal ellenkezően.
Az életben mégis előfordulhat, hogy sokkal több energiabefektetéssel bár, de vállalnunk kell ilyen feladatokat, amikor úgy érezzük, az a helyes út.
Az ilyen becsületbeli ügyek elmeséléséhez szintén szoktunk „vizes” szólásokat használni. Aki valamilyen bűnt, hibát követ el, és reméljük, hogy az igazság utoléri, abban bizakodunk, az illető nem ússza meg szárazon. Ha egy kétes ügyet szeretnénk világossá tenni, akkor tiszta vizet öntünk a pohárba. Ezzel szemben előfordulhat, hogy valaki úgy próbálja elkerülni a büntetését, hogy hazudik, mint a vízfolyás. Aki kijut szorult helyzetéből, az kint van a vízből, azaz megúszta a dolgot. Aki viszont olyat tett, hogy örök szégyenben marad miatta, arról a víz se mossa le, mit csinált. Amikor valaki legyőz valakit, arra azt is mondják, hogy víz alá nyomta a másikat.
Miután megtanultuk, mi mindenre képes a víz ereje, például hogyan formálja a természetet évezredek alatt, megértjük, miért ehhez hasonlítják a szívós, kitartó munkával célt érő embereket a lassú víz partot mos kifejezéssel. Amikor valaki túlzottan magabiztosan nyilatkozik arról, mi várható a jövőben, így figyelmeztetik a tervek változékonyságára: sok víz lefolyik még addig a Dunán!
Mielőtt úgy éreznétek, hogy a csapból is szólások és közmondások folynak, lezárom a felsorolást. És hogy mit kezdtek ezekkel a példákkal, az már a ti döntésetek – utánam
a vízözön!