BATTYOGVA BANDUKOLNI
Amikor idegen nyelven próbálunk megszólalni, örülünk, ha a legalapvetőbb szavak eszünkbe jutnak – általában mindenre egy, esetleg két megfelelő. Bezzeg az anyanyelvünkön milyen változatosan tudjuk kifejezni magunkat! Persze, ahhoz is kell szókincs, olvasottság, de ha olyan környezetben élünk, ahol a legtöbben és mindennap azt a nyelvet használják, ami a mi anyanyelvünk is, azért könnyebben tapad ránk a sokféle szó és kifejezés, mint amikor idegen nyelvet próbálunk megtanulni az iskolában, vagy a mesékből, filmekből és dalszövegekből.
A szókincs egyik legszínesebb részét a hangutánzó és hangfestő szavak képezik, éppen mert annyira közel állnak az ezerarcú természethez. A hangutánzó szavak a különböző állati, emberi vagy természeti eredetű hangokat igyekeznek megjeleníteni. Emiatt a szavak alakja és jelentése között igencsak szoros kapcsolat áll fenn. Például amikor azt olvassuk vagy mondjuk hangosan, hogy valaki szörcsögve issza a teát, voltaképpen már utánoztuk is, mit hallunk, és a bárányok bégetése vagy a kutya vakkantása is éppen így hangzik, ahogyan mondjuk.
Talán még ennél is érdekesebbek a hangulatfestő szavak, mert ezek a nevükkel ellentétben nem hangokat, hanem emberi tulajdonságokat és cselekvéseket, azon belül legfőképp mozgással járó jelenségeket ábrázolnak, az azok keltette hangulatot festik le. Némelyik egyben hangutánzó is: a csoszogó embernek a cs és sz hangokhoz hasonló hangokat ad ki a cipőtalpa a padlóval érintkezve, a vacogónak c hangot hallatnak a hideg miatt össze-összekoccanó fogai, míg a motyogótól szinte mindent m és ty hangnak hallunk, mert nem artikulál helyesen.
A mozgást kifejező hangfestő igéket főleg a lassú, bizonytalan előrehaladás leírásához használjuk. Úgy tűnik, ez elég fontos a beszélők számára, mert rengeteg ilyen szót tudunk megkülönböztetni. Bár ezek nem hangutánzók, valahogy mégis érezzük, hogy nem éppen gyors, határozott mozdulatokra és nem is ugrásszerű helyzetváltoztatásra utalnak. Vajon hamar elkészül a reggeli felkelés után, aki folyton csak piszmog, netán tétlenül matat a táskájában és idegesen babrálja a haját? El lehet-e hirtelen cammogni az iskolába, ha késésben vagyunk? Hogyan is tudna sietni az, aki álmodozva andalog? Mondanád-e az osztály legügyesebb tornászára, hogy lekecmergett a bordásfalról?
Nos, nem vagyunk egyformák. Valaki így szeret készülődni és közlekedni – vagy így tud –, valaki gyorsabb. Valaki bátortalanul gunnyaszt egy sarokban, és megvárja, amíg mások odamennek hozzá, de az is lehet, hogy még azelőtt hazakullog. Valaki viszont nem szeret csöndben lenni, folyton nyüzsög, és élvezi, ha mindig hemzsegnek körülötte az emberek.
A nyelv és a használatához szükséges szavak, kifejezések tárháza azért olyan sokféle, mert mi, emberek is sokfélék vagyunk. Akár békésen bandukolva, olykor netán bicegve, akár határozott léptekkel csörtetve, de mindannyian odaérhetünk a célhoz, amit kitűztünk magunk elé. Lehet, hogy a battyogóknak kell egy kis segítség közben, hogy kitartsanak a hosszúra nyúló úton. A tempósan haladóknak viszont azért van szükségük támogatásra, mert a nagy sietségben nem biztos, hogy másra is tudnak összpontosítani a cél elérésén kívül. Próbáld ki, mi mindent tudsz megfigyelni egy sétád során, miközben kényelmesen battyogsz, és mennyivel kevesebb dolgot, ha öles léptekkel teljesíted a távot. Melyik tetszett jobban? Mikor teheted meg, hogy lassíts, és mikor muszáj sietned?