Parapatics Andrea

ÁLDOTT ÉS ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK

ÁLDOTT ÉS ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK

A folyóirat más írásaiból már megtudhattad, hogy az áld és az átkoz szavak nem is olyan távoliak egymástól, mint hinnénk. Bár a jelentésük ellentétes, eredetük azonos: egyik a másikból született, hogy meg lehessen különböztetni, ki kíván másnak jót, és ki rosszat. Az áld szó életútja azonban még korántsem fejeződött be ezzel. Számos más szó keletkezett még belőle különféle képzők segítségével, és azok is sokféle jelentésűek – de ne gondold, hogy mind kedvező helyzetre utalnak!

Áldottnak nevezzük azt, akit vagy amit az Isten vagy a sors gazdagon elhalmozott javakkal. Ez lehet egy természeti értékekben bővelkedő vidék, egy sokak által szeretett és tisztelt ember, és áldott állapotban van, aki kisbabával várandós. De ugyanezt a jelzőt használjuk puszta nyomatékosítás céljából is, amikor eszünkbe sem jutnak a fenti tulajdonságok, csak hangsúlyozunk valamit, például amikor minden áldott órán rá kell szólni egy osztálytársadra, amiért rosszalkodik, vagy minden áldott nap házit kell írni, amíg iskolába járunk. Pedig ezeket a pillanatokat nem is érezzük különösképpen áldottnak, ugye?

Még kevésbé pozitív a helyzet, ha egyenesen áldatlan, azaz a szó szoros értelmében áldás nélküli. Áldatlan állapotok uralkodnak a szobádban, ha nem raksz rendet; áldatlan a föld, ha semmilyen növény nem terem meg rajta; áldatlan az a munka vagy feladatvégzés, amiből nem várható sok haszon és eredmény; és áldatlan az olyan viszony két ember vagy emberek csoportjai, sőt, akár országok között, amilyenből csak baj, kellemetlenség származik, és nem vagy nehezen terelhető jó irányba.

Mégsem mondhatjuk, hogy az áldatlan egyúttal átkozott vagy elátkozott, hiszen még mindig jobb áldás nélkülinek lenni, mint átokkal sújtottnak, vagyis olyannak, akinek kárt, szenvedést, bosszúságot okoznak mások. Ezért is meglepő, miért terjedt el – szintén nyomatékosító céllal – az átkozott, átkozottul használata még a jó dolgok jelzőjeként is: ha például átkozottul jól táncol valaki. Vagy mindazok ismeretében, amit eddig megtudtunk az áldról és az átkozról, nem is olyan meglepő ez az (újabb) ellentmondás?

Folytathatunk áldásos tevékenységeket is, azaz olyanokat, amelyek hasznot, eredményt – tulajdonképpen áldást – hoznak. Ilyen lehet két ember, két iskola vagy két vállalat együttműködése egy jó cél érdekében, egy hasznos hobbi, ami nemcsak kikapcsolódást nyújt, de szép lakásdísz vagy finom sütemény születik belőle, vagy olyan idő a barátaiddal, ami alatt jól érzitek magatokat, és még tanultok is közben, például egy állatkert vagy arborétum meglátogatásakor.

Úgy tűnik, a szavak élete legalább olyan hullámzó és ellentmondásokkal teli, mint olykor a kedélyünk. Amikor úgy érezzük, csupa rossz vesz minket körül, és már mindenből átkozottul elegünk van, előbb vagy utóbb, de mindig felbukkan valami jó is – például egy áldott jó ember, aki kisegít minket a bajból. Ha jól figyelsz, minden áldott nap találhatsz valamit vagy valakit, ami vagy aki szebbé teszi a napodat: valaki csak azzal, hogy rád mosolyog, valaki azzal, ha megdicsér, valaki azzal, hogy a kedvencedet főzi neked, valaki pedig már a puszta létezésével is. Ma hány ilyet vettél észre?

Kapcsolódó segédanyagok: