Szvetelszky Zsuzsanna

PALACKBA ZÁRT SZELLEMEK

PALACKBA ZÁRT SZELLEMEK

Az Ezeregyéjszaka meséiben gyakran szerepel dzsinn: Aladdin, a bagdadi tolvaj történetében olajlámpába zárva, vagy a halász és a gonosz szellem meséjében a tengerpartra vetett palackba börtönözve.

A dzsinnek élete azonban nem a kiszabaduláskor kezdődik. Az ókori hiedelemvilágban, az iszlám vallást megelőző mitológiában is jelen voltak, a régi emberek szellemeinek képében. Szellemhez illően éjszaka tevékenykedtek, és ahogy felvirradt a nap, el is tűntek. Más lények képét öltve magukra át tudtak változni, szükség esetén akár láthatatlanná is váltak. A legrégebbi történetekben ők felelnek sok csapásért, betegségért, szerencsétlenségért.

mint az emberek

Az iszlám hiedelemkörben már bonyolultabb a dzsinn szerepe. A muszlimokúgy hitték, hogy Isten az embereket agyagból teremtette, a dzsinneket pedigfüst nélküli tűzbőlalkotta, s nekik is megvan a saját világuk, társadalmuk. Ebben a szellemvilágban ugyanúgy élnek – alszanak és ébrednek, esznek és isznak, tesznek jót és rosszat, házasodnak, akarnak és szeretnek, születnek és meghalnak –, mint az emberek. Ők látják az embereket, ám az emberek nem láthatják őket. Ha tárgyakhoz kötik őket, irányíthatóvá válnak: a lámpába vagy palackba börtönzött dzsinn teljesíti fogvatartójának kívánságait. Nézzük, hogy járt velük Aladdin édesanyja, aki piszkosnak találta a csodalámpát, ezért vizes homokkal súrolni kezdte. Alighogy hozzáért, fölébe tornyosult egy dzsinn:

„– Mit kívánsz? Rabszolgája vagyok annak, aki e lámpát kezében tartja, és rabszolgája valamennyi társam.” Aladdinédesanyja elájult, Aladdin viszont megőrizte lélekjelenlétét, és ennivalót rendelt a dzsinntől, aki hamarosan meg is jelent a remek falatokkal, finom innivalókkal. Aladdinédesanyja is magához tért, fia pedig elmagyarázta neki:

„– Neked, édesanyám, nem az a szellem jelent meg, amelyik nekem. Ezek a szellemek nagyságra egyformák, de más az arcuk és a ruhájuk aszerint, hogy melyik úrnak a szolgái. Aki nekem a kincseskamrában megjelent, az a gyűrű szolgája volt, aki meg neked jelent meg, az a lámpa szolgája.”

Többféle dzsinn is létezik az iszlám hiedelemvilágban: a márid hatalmas, varázsereje isóriási. A tengerparti halászés Ali Baba is máriddal találkozott, róluk azt tartották, hogy tenger közelébenélnek. Az ifrít az arab mitológia második legnagyobb dzsinnje, a karín, mint a fordított őrangyal, egy bizonyos emberhez kapcsolódik, s őt ösztönzi gonosz cselekedetekre, a gúl pedig emberevő szellem.

Szellem tehát minden dzsinn, de nem akármilyen. A palackba zártak az európai kultúrkörben az eszme, a gondolat – legyen az jó vagy rossz – fékezhetetlen erejének jelképévé váltak.

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: