ÓCSKAVAS

Bartolomeo herceg bátortalanul és kissé vonakodva állt meg a Sárkány barlangjának bejárata előtt. Nem jószántából volt itt, hanem a Nagy Mesemondó unszolására.

Az első gondolata az volt, hogy fő az udvarias-ság, ezért behajított egy követ a barlangba, és hangosan bekiáltott:

− Sárkány úúúr! Elnézést, kijönne egy pillanatra?

A barlang mélyéről dörmögő hang szólt, hogy az egész táj beleremegett:

− Ki meri megszakítani az álmomat?

„De jó dolga van, délben még alszik”, gondolta Bartolomeo, és igyekezett megfelelő indokot keresni:

− A villanyórát jöttem leolvasni!

− De nincs is áramom! − válaszolta dörögve a Sárkány.

− Akkor a kábeltévét nézném meg…

− Tévém sincs!

− Szennyvíz? − bizonytalanodott el Bartolomeo.

− Nincs!

− Jó kis helyen lakik maga! Ilyen helyen akar királykisasszonyt tartani? − háborodott fel Bartolomeo.

− Én sem vagyok túl büszke rá − szólt csendesen a Sárkány, aki addigra kiért a barlang bejáratához. − Sajnos, kevés a nyugdíj és a királykisasszonyok rablásából igyekszem kipótolni.

− Ha már őszinte voltál hozzám, én is az leszek. A királylány nem érdekel, de meg kell harcolnom veled.

− Hol a kardod?

− Már évek óta betiltották! Csak a király katonái hordhatnak maguknál kardot.

− Akkor hogyan akarsz megvívni?

Bartolomeo csak most döbbent rá, hogy zsebre vágott kézzel indult sárkányvadászatra, és fogalma sincs, mit kellene tennie.

− Esetleg kártyád van?

− Az van, gyere be!

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)