NÉZZÜK EGYÜTT VINCENT VAN GOGH KÉPEIT!
Vincent van Gogh (ejtsd: vinszent fan hoh) sokáig készülődött a döntésre, hogy festőművész lesz. A holland falusi iskola után különböző kollégiumokban tanult, és tizenhat évesen már dolgozott. A holland mellett jól beszélt angolul, franciául, németül, próbált nyelvtanárként megélni, de semmi se sikerült neki, és inkább csak hánykolódott a világban. Eltökélte például, hogy apját követve református lelkész lesz, ám igyekezete éppúgy kudarcba fulladt, mint a műkereskedés, pedig ahhoz minden adott volt. Nagybátyja ugyanis a korszak tekintélyes és tehetős műkereskedője volt. Európa-szerte sikeres galériákat nyitott. Vincent – Theo öccsével együtt – az ő párizsi üzletének alkalmazottja lett. Csakhogy az üzleti világ, a képek eladása csöppet sem vonzotta. Belgiumban művészeti egyetemre járt, megismerkedett az akkoriban népszerű festésmóddal, az impresszionista stílussal, mégis önerőből, önmagát képezve lett festő – nagy erejű és szerethető világú művész.
Az impresszionisták a pillanatnyi látványt akarták megragadni. Nem törekedtek pontos, élethű ábrázolásra, inkább a látható világ keltette érzelmeket rögzítették. Van Gogh eleinte sötét színeket használt, aztán világosabb árnyalatokkal, derűsebb hangulatokkal kísérletezett. Vad sárgái és kékjei azonban a szüntelen belső nyugtalanságról tanúskodnak. Falura költözött, parasztok és nincstelen emberek közé. Theo testvére támogatásából élt, s csak vele tudott szeretetteljes kapcsolatot tartani. A Theónak írt több száz leveléből ismerjük mindennapjait és festői gondolkodásmódját. Theo lelkesítő figyelemmel kísérte testvére gyötrelmes életét – s ami talán a legritkább: törődéséért nem várt ellenszolgáltatást.
Vincent van Gogh nehéz természetű ember volt. Betegsége miatt sokszor nem tudta fékezni dühkitörését, képtelen volt tartós kapcsolatban élni. Magányát rövid időre meg-megszakította egy asszony vagy egy szakmai barátság. A legviha-rosabb és leginkább végzetes Paul Gauguin (ejtsd: pól gogen) francia festőművészhez kötötte. Együtt béreltek műtermet egy Párizs melletti kisvárosban. A „Sárga ház”-nak nevezett épület lett az otthonuk és műtermük. Igazi művész-közösséget akartak létrehozni. Egy ideig jól is ment a közös munka, gyakran festettek egymásról portrét, és kidolgozták a színszimbolikára alapuló festésmódot.
Van Gogh lelki zavarai azonban hirtelen felerősödtek. Egy veszekedés közben késsel támadt Gauguinre – majd levágta saját fülét. Vérvesztesége miatt kórházba vitték, ahol megnyugodott. A következő esztendő során festette életműve javát, számszerűen is rengeteg képet. De meg nem gyógyult, és harminchét évesen önkezével vetett véget életének.
A zsebében talált, befejezetlen levélben megköszöni Theónak a küldött pénzt, és hogy műkereskedőként igyekszik – hasztalanul – segíteni képei eladásával. „… munkám a Tiéd. Az életemet adom érte, az eszem félig már ráment.”
Senki sem sejthette, hogy alig néhány év múlva van Gogh festményei a világ legértékesebb és legkeresettebb művei lesznek.
Egyik leghíresebb képe a poszteren látható szobabelső. A Hálószoba című képen a Sárga házbeli szobáját festette meg. Az élénk színek mellett az impresszionisták hatására pasztell árnyalatokat használ. Öccsének beszámol róla, hogy a szobabelsőben a meleg nyári nap színvilágát akarta visszahozni. Az erőteljes vonalak, az égő színek feszültsége felkavaró. A Napraforgók című csendéleten is feltűnnek a jól ismert meleg színek, de a lehajtott fejű virágok borongósak. A bal oldali, tányérjával a néző felé forduló virág szinte segítségért kiált. El tudod olvasni a váza oldalára írt nevet?
A harmadik képen különleges éjszakai látvány tárul elénk: az alvó város felett mozgalmas a csillagos ég. A csillagok körül gomolygó felhőzet, a hullámzó dombok és a tájból kiemelt, lángcsóvaként égbenyúló bokor jeleníti meg a festő zaklatott lelkiállapotát. Az örvénylő levegő sok-sok képének jellegzetes motívuma, de csak az egyik eszköz, amellyel érzékelteti a világmindenség mozgalmasságát.
Nézd meg újra a képeket: a Hálószoba bútorai éppúgy mozognak, mint a napraforgók.