NÉZZÜK EGYÜTT VAJDA LAJOS KÉPEIT!

Amikor az ember új élményekkel gazdagodik, például egy utazás során, a látvány elraktározódik emlékezetben. A művészek számára különösen fontos forrás az emlékezet, a megőrzött formákat, az apró részleteket is gyakran beépítik műveikbe. Vajda Lajos festményein és grafikáin vissza-visszatérnek a vidéki házakon, elsősorban Szentendrén látott minták vagy a szentképek, ikonok motívumai.

Zalaegerszegen született 1908-ban, szegény hivatalnokcsalád negyedik gyerekeként. Iskolás korában családja a könnyebb boldogulás reményében Szerbiába költözött, de néhány év után visszatértek Magyarországra és Szentendrén telepedtek le. A szerb népi motívumokkal és a görög-keleti vallás jelképeivel így nagyon korán találkozott. Érettebben tudatosan és elméletben is törekedett a keleti és a nyugati művészeti hagyomány egyesítésére. Szűkebb környezetének tárgyairól, majd családtagjairól készített portrékkal kezdte a rajzolást, és hamar nagy tehetségnek tartották. Az ifjú művész felívelő pályája azonban komoly nehézségekbe ütközött: tüdőbetegsége miatt egy időre fel is hagyott a rajzolással. Édesanyját is fiatalon vesztette el.

Amikor felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, kapcsolatba került a Kassák Lajos szerkesztette Munka című lap körével, és a fiatal, újító művésznövendékek közösségének tagja lett. (Kassák műveiről már olvashattál a Nézzük együtt rovatban.) Vajda még a Munka-kör tagjaiból szerveződött szavalókórus és énekkar munkájában is részt vett. Húszévesen már kiállításon szerepelt a korabeli haladó művészekkel. Konstruktivista, vagyis geometrikus formákból építkező műveket mutatott be. A magukat új vadaknak nevező csoport tagjai, éppen újító kifejezésmódjuk miatt, nem tudtak beilleszkedni a hagyományos főiskolai képzésbe. Vajda is otthagyta a főiskolát, Párizsban próbált szerencsét. Nehéz körülmények között élt, de sok fontos művészeti hatás érte. Tanulmányozta a törzsi és az egyéb, egzotikusnak vélt kultúrákat. Műveiben mindvégig egyesítette a merőben különböző kifejezéseket: a szerb népművészet motívumai és az ortodox szentképek mellett mindenekelőtt a zsidó-keresztény jelképeket. Az ikonokon látható szentek személytelensége Vajdánál is felfedezhető. A jellemző kerek fej és a kifejezéstelen arc az isteni létezésre, az emberi esendőség meghaladására utal.

(A folytatás az őszi számban olvasható)