A szerk.

NÉZZÜK EGYÜTT TIHANYI LAJOS KÉPEIT!

NÉZZÜK EGYÜTT TIHANYI LAJOS KÉPEIT!

Hat festő képeit néztük eddig együtt a Szitakötőben Csontvárytól Egryig, van már némi tapasztalatunk, tudásunk – a legfontosabb talán az, hogy az alkotók a szó szoros értelmében megalkotják, a saját érzéseik és gondolataik szerint festik meg képeiket, nem másolnak gépiesen. De hiszen még a fényképészek is másként fotózzák ugyanazt a világdarabot! Ezt a saját érzékenységen alapuló megcsinálást, összerakást, teremtést figyelhetjük Tihanyi Lajos művein is, akinek küzdelmes élete is különös: elég csak két meghatározó történésre gondolni.

Az egyik: 11 éves korában agyhártyagyulladása volt, és elveszítette hallását – ugyanebben a betegségben halt meg 52 évesen, 1938-ban. A másik: életének két utolsó évtizedében, az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után nem maradhatott hazájában, emigránsként élt és dolgozott előbb Németországban, aztán Párizsban, közben másfél évig Amerikában – fájdalmasan kevés elismerés mellett.

a0583 tihanyi

1908-ban járt először Párizsban, ahol megragadta őt a város légköre és a modern festészet, különösen Cézanne (ejtsd: Szezan) művei, majd El Greco (ejtsd: el grékó) alkotásai. Később ezekkel a szavakkal ajánlott egy róla szóló francia nyelvű könyvben barátjának: S csakugyan megállta. Magániskolákban tanult festeni (keveset), pályája elején a modern magyar festészet kezdeteinek városában, Nagybányán dolgozott, ekkor jobbára tájképeket alkotott (itt látható egy felülről szemlélt utcarészlet), majd a portrék következtek (a francia szó, egy személyről az egyéni ismertetőjegyekkel készült kép), s ezen a téren Tihanyi kiemelkedő műveket alkotott.

Kortársai is értékelték tehetségét, s egyik barátja ezt írta róla: A lényeges és különleges vonások megtalálását segítette Tihanyinál, hogy hallását elvesztve minden megérző erejét a látásra kellett összpontosítania – de mi legyen a megjelenítés, az ábrázolás módja? Rendben van, hogy a kép ne másolja gépiesen a világot, de mit mutasson, hogyan állítsa elő? Cézanne szétszedte a látványt, megmutatta rétegzettségét, az alkatrészek testies feszültségét, hogy a lényeg alakot öltsön, és Tihanyi is ezen az úton haladt. Tanult a különféle modern irányzatoktól, a szín és vonal eszközeit szabadon, sajátosan ötvözte.

a0722 tihanyi

Portréiban, hanem a alapozott – a belsőt tette láthatóvá mindenáron, akkor is, ha az nem volt vonzó vagy kellemes. Érvényes ez önarcképeire is. A körbe foglalt részleten is szinte torzított vonások jelzik kemény határozottságát, a világgal szembeforduló, nem kertelő, igazságkereső személyiség bátorságát. Sorra alkotta meg a korabeli magyar szellemi-irodalmi élet alakjainak és ismerőseinek megszépítés nélküli portréit. Itt látható a művészetfilozófus Fülep Lajosé, melyben Cézanne festési módja és az El Grecóra jellemző hosszúkás, nyújtott formák is megjelennek, de ezek az eszközök Tihanyi kezében egyénien hatnak. A csúcsos vállak, az éles vonalú, földuzzadt, a környező térbe mégis belenőtt ing, lenn a szinte csak jelzett kézfej, és fönn a rőt szakállas, izzó koponya a szilárdság és a mozgalmasság egységének képe.

b0493 tihanyi rgb

Szilárdság és mozgalmasság konstruktív egysége jellemzi csendéleteit is, még akkor is, vagy akkor még inkább, ha absztrakt, vagyis elvont (elgondolt-képzelt) képet alkot, a valóságban nem létező formák vagy összefüggések segítségével. Ilyen a poszteren látható is, amelynek mássága még érzékelhetőbb, ha felidézi magában az ember, hogy a festészetnek ezt az ágát művelők évszázadokig élettelen tárgyakból vagy virágokból meg gyümölcsökből összerakott látványokat rögzítettek – pályája elején Tihanyi is. Ez a képe a sötét és világos az egyenes és az ívelt ellentétére és egységére épül. Könnyű persze reális tárgyakat is felidézni: festőállványt, asztalt, üres edényt, sík deszkalapot, és legerőteljesebben a nagy kék négyzethez az eget (az őszi eget akár), egyáltalán, a keretbe foglalás mozdulatát – te mit látsz még „bele”, milyen hangulatot társítasz hozzá?

Kapcsolódó segédanyagok: